Jelek

Egyre inkább elbizonytalanodva vergődöm félműveltségem csapdáiban. Miközben megátalkodottan ragaszkodom abbéli hitemhez, hogy minden ami nem racionális az baromság, újabb és újabb jelek kerülnek elő, melyek mintha vezetnének az végső igazság felé.

Nemrég írtam a bográcsfőzésről, azután Ancsa vezetett az ezoterikus tünetek felé, amitől dr. Minya Klárát vízionáltam, minyá utánna pedig az Arvisurákat. Az álmítoszt pedig a Kohász kapcsolja a bográcsfőzéshez. Ördögi kör. Végül pedig, a régészek, az ő jeleikkel.

Reggelire lágy tojás. Négy. Ezt már nem lehet előkelően intézni, tálba velük, legyen hova mártogatni a másnapos kenyeret. Megpirítva. Előttem az ingyenes napi sajtó, bulvár jobbról, balról, sehonnan csak, meg a multik, gazdaságos teszko, spárolós inter, hüje márkás média, saturn-kéken, “tovább is van, mondjam még…?”

De valami kikandikál a szemét alól. Egy ősi kézirat – söpröm félre a kukabélelőket – kinyomtatva. Hogy ősi az nyilvánvaló, forgatástól és évektől megsárgult lapok, kinyitva hever a 157. oldalon.(*

Ezek a jelek ! Nézem a rongyos könyvet, kiadás éve ’56 (ie. vagy után? – mindegy is, úgyse lesz érvényes nemsokára). Ha utána, azt jelenti, nem mindenki állt ellen. Volt aki őrizte a tudást. És közre is adta.

De csak a Tanítás részesei érdemesülhetnek szellemileg belőle. A tudatlanok, akárhogy is igyekeznek a jelek olvasásával, legfeljebb a hajtogatott leveles tésztáig juthatnak.

(* Horváth Ilona szakácskönyve, illusztráció)

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4