Ocsmányiroda

Elmentünk a gyerekkel az Ocsmányirodába. Velünk lakott, azután elment egy időre, most meg megint vissza, be kell jelentkezni.

Megnyomtuk az automata ügyfélhívót, mire kijött a Gizike egy kuckóból és azt mondta, őtet kellett volna. Mondtuk részünkről a szerencse, de kérdezte, van e sorszám, van hát, lehet kuncsaft bőven, mienk a 437-es. Biztosan több Gizike is van méláztam elfele, mert egynek azért ez sok, még havi viszonylatban is, nehéznapok nélkül.

Kérdi a papírokat, mondta ez mind jó, de még ki kell tölteni egy papír összesítőt meg még kell az adásvételi szerződés. ???…- Lakni jöttünk, nem vettünk semmit…- hát a ház adásvételije…néz ránk kerekszemű Gizike, mit nem értünk ezen. 1944.-ből ?! …- próbálom megingatni…- hát persze, meg kell annak lenni…

Csak nézek…és mondom a (44-ben mínusz harmincéves) Gizinek: – tudja maga mi volt 44-ben?! …Hogyne tudná, akkor ment a Onidin család, de szerződés az kell onnan. Vagy akárhonnan. Uff…

Próbáltam magyarázni, hogy nem lakókocsi, a házat még az ükapám kapta hűbérül, azóta apáról fiúra romlik, és mink azóta apáról fiúra benne lakunk, ezt még a Juli néni se vonta kétségbe, akinél a nagy lakónyilvántartó könyv volt a szomszéd utcában. Ha lakó jött ő bekörmölte következő rubrikába, ha meg ment, úgyszintén, az ügyfélkapuja meg folyton nyitva volt, mert leszakad a fele zsanér…

– Adásvételi kell… – kezdett a beszélgetés egy Szíjjártó sajtótájékoztatóra hasonlítani…

Azután egyszer csak rájöttem, az egész a lakásmaffia miatt van. És akkor minden egyszeriben a helyére kerül. Mert ha van lakásmaffia, aligha úgy fordul elő, hogy kitűzővel állít be a Hivatalba. A maffiát fel kell deríteni, tőrbe kell csalni, le kell leplezni, el kell ítélni és a többi drága jogállami macera. Viszont, ha alaposan megnehezítjük a dolgát legalább egy két sajtókonferencián beszámolhatunk a javuló mutatókon.

Ennek pedig a legegyszerűbb – hazánkban leginkább bevált – módja az, hogy megnehezítjük minden állampolgár dolgát, akkor biztosan a lakásmaffia is közé keveredik, és annyira, de annyira elmegy a kedve,…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük