Szubszidiaritás

A mostani európai „káoszban” az az egyetlen jó dolog, hogy újra fel kell tennünk a kérdést: kik is vagyunk mi, európaiak.

Fenti kitételt nem kisebb személyiség jegyzi, mint a politikailag független, ámde küldetéses Országgyűlési Őrség tenkes kapitánya. Ki odacsap, hol sanyargatni lát.

Eztet a dolgot én jól elfelejtettem forcérozni. A kik vagyunkot ugyan feszegettem kicsit, de azért is megkaptam a magamét. Az európaiság talán azért nem jutott eszembe, mert akkor még azt hittem, magunk is, de nem. Pedig Bajszosharcos “vagyunk mi” szótévesztése azt sugallja, hogy netán mégis, legalább földrajzilag, szerencsére idejében kirúgtuk a bigottságot bizottságot, még majd ellenkezne.

Nemrég Bajszosharcos kinyilvánította, hogy nem érdekli az Egypárt. Pedig az Egyvezér már régebben kijelentette, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz, Bajszosharcos most mégis azt találta mondani, hogy szerinte a kereszténydemokrácia alapelve a szubszidiaritás.

Egyvezér már 2007-ben azt vizionálta, hogy nincs demokrácia. Állapota azóta sokat avult, javult, mámost van, de illiberális. Hameg ez így van, akkor a kereszténydemokrácia is illiberális és az a kérdés, ebben a környezetben érvényesül e a szubszidiaritás. ( “A szubszidiaritás elve azt írja elő, hogy adott rangsorban vagy struktúrában a fölsőbb szint nem veheti át azokat a szerepeket, amelyeket egy alacsonyabban elhelyezkedő szint is képes kielégítő módon betölteni.”)

Vélekedésünk szerint érvényesül. Egyszerű példán szemléltetve: ha egy falusi önkormányzat felvesz egy tanítót, jön a KLIK és kirúgja, ha nem lép bele a tehénsza kamarába.

Bajszosharcos azt is mondotta, “az unió­ban jelenleg az is tarthatatlan, hogy mindent a gazdasági lobbiérdekek határozzanak meg.” Hehe… mi más? Biztosan lógott arról az óráról amikor azt tanították, hogy az (kapitalista) állam olyan erőszakszervezet, amely a mindenkori uralkodó (tőkés) osztály érdekeit képviseli. Nálunk, ennek (tőkés) hiányában valami államszockapitalizmus féle egyveleg képződik, nap mint nap másképpen, amúgy kaotice.

Egyre inkább hajlunk annak az államdefiníciónak az elfogadására, amelyet A. Bierce így ír le ördögi kislexionjában: “Olyan közigazgatási entitás, amelyet politikai paraziták megszámlálhatatlan sokasága működtet, a józan gondolkodás szerint tevékenyen, ám meghatározhatatlan hatásfokon.”

Egy hithű kommunista őszinte levele Kövér Lászlóhoz

Tisztelt Kövér Úr!
A hortobágyi templomban 2013. június 22-én elhangzott beszéde igen érdekes gondolatokat ébresztettek bennem. Ön akkor úgy fogalmazott, hogy „mi magyarok saját bőrünkön tanulhattuk meg, hogy a magyarságnak még a kommunistákból is a legalja jutott, akik nemzetárulásban, hazaárulásban és nemzettársaik megnyomorításában mindig élen jártak Kun Bélától Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig”. Elképzelhető, hogy kommunistákból valóban a legalja jutott nekünk, hiszen annak idején sajnos Ön is, valamint testvérei és kedves édesapja, sőt nagyapja is az MSZMP tagjai voltak. Méghozzá nem is akármilyen tagjai. Nagypapája megkapta Szocialista Hazáért Érdemrendet, Ön pedig, mélyen tisztelt Kövér úr, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének Ifjúságkutató csoportjának volt a munkatársa.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4