Év végiek

Karácsonyig nem cikizünk, zrikálunk, szólunk le, simfölünk senkit…360 nap mindenre elegendő.

– Jól mondom Béla ?

– Igen…puszi mindenkinek…még neked is, fene a mocskos pofádat… mondanám, de nem emelné az ünnep fényét.

– Unatkozni fogunk..

– Dehogy. Leírjuk nap mint nap, mi történt velünk. Irtó izgi lesz…végül is ez egy napló…

December 18.

Ma véletlen megtaláltam a karácsonyfa égőket. Amiket tavaly nem volt szívem kidobni. Meg tavalyelőtt. Meg azelőtt. A kiégett darabokat mindig kivágtam, a maradékokat összekötöttem, így egyre hosszabb lett és mind halaványabb. De sötétben minden izzó fényesebb.

Négyszer érte végig a nappalit. Találtam egy madzagot villásdugóval a végén, rábarkácsoltam, bedugtam az elosztóba. Soha ilyen fényes még nem volt ! Fél másodpercig. Hmmm…akkor ezért kellett hozzá a 24 V-os trafó…most van egy fölösleges…

Rozi szerint szándékos volt. Hogy vegyünk másikat. De ilyet ma már nem lehet, mind színes, villog, meg ledes, meg…épp hogy csak körbeérte a tamariszkuszt… kisPéter nem is törődött vele…hja..a szomszéd light-ja mindig lájtabb…

December 19.

Tennap azt ígérte a média, hogy akár mínusz húsz is lehet árnyékban éccaka. Reggel leszedtem az ajtókra, ablakokra szögezett pokrócokat és szőnyegeket. Azután kimentem, megnéztem az udvari hőmérőt, és elégedetten konstatáltam, hogy elővigyázatosságomnak hála csak mínusz hat lett reggelre. Odakinn. Holle anyó se rázta ki még a dunyháját és szél se kele most mint sír szele, hát hozom a létrát és felkötözöm a selyemfenyőre a cinegék faggyú-mag gömbiceit.

Hát akkor, izzócsere az ajtó körüli füzérbe. A régi persze nem jön ki, de kivéssük, kifúrjuk, törjük. A frissen vásárolt tartalék izzó persze fehér, már csak ez maradt. Így összekeverem kicsit az égőket. Nem ég. Akkor megyünk sorba, egy ki, egy be. Mind jó. Azután kiderül, hogy a pótégő pont ugyanolyan, mint az eddigiek, csak nem ér a foglalat aljára. Megoldjuk. A foglalatot. Ha leveszem a vízzáró gyűrűt, minden oké. Tök izgi.

Még kiszaladunk a lengyel-KGST-kínai-bódécentrum-standmulti piacra, és lám, kapunk a kicsinek hótaposót. Harmad áron, mint amennyiért a Decában nem kaptunk.

Délutánra ideér a beígért „brutális havazás”. Péter legalább fel is avathatja. Majd oda tesszük a fa alá is, az ajándékok közé. Ha ki nem növi addig…Na..söprés..

December 20.

“Reggel nagy a hó, nagy a jég, Belepi a várost…Fú’ a szél, (Dimitrij Lénáról mesél..)” ahelyt, hogy jönne lapátolni, különben nem jutunk ki a kapun a gezemice lángosért. Amúgyse. A távirányítós tolókapu meg se mocc.

Hamar kiássuk magunkat. Harminc méter a kapuig, vagy húsz az utcán. Szerencsére a közért közel van, gezemice lángos már nincs, ma parasztkenyeret reggelizünk. Délben.

Megjött a cinkecsapat, vannak vagy hárman…nem, öten…vagy heten…francba!..számoltál már cinkét röptiben??!

Mondom a gyereknek, a toló kapu majd kienged tavaszra, de nyughatatlan, ő is próbálkozik. Lesöpri a havat az infráról oszt már nyílik is. Ifjúság, bolondság…Ennek az lesz a vége, hogy holnap vehetek benzint az autóba, hogy befejezzük a karácsonyi bevásárlást.

A vadiúj égősor nem ég. Ja. Fenn a tamariszkuszon kellene egyenként cserélgetni az izzókat. „Hull a hó – a tetőről – Fú’ a szél” (Dimitrij Létráról mesél )…tudod ki mászik ma létrára…akinek Amurdsen volt a nagyapukája…

December 21.

Csengetnek. Dimitrij az. A létráért jött. Aszongya, különös nyomokat látott a háztetőn.

– És hogy láttad..?

– Hát jövet a közértből…(Ühüm..mellette volt az kicsit…úgy három vodkányira..)

-Te tudod… (Hogy látott ez fehér egereket abban a nagy hóban??..mi más mászkál ott ilyenkor, legfeljebb repül..de minek.?!)

És felmászott. Ezeknek van saját védőszentjük. Vagy védőszeszük. Az ereszcsatornába rejtve az asszony elől.

Kapu nyílik, égő nem ég, maradt a parasztkenyérből, nem megyünk sehova. Csak délután, kisPéterért a bölcsibe.

Olvasom, megint drágul a benzin. Mégis felkerekezek tankolni. Körbejártam a kutakat, hol a legolcsóbb. A Lukoilnál egy tízessel olcsóbb…húsz liternél az kétszáz forint. Mentem harminc kilométert egyes-kettesben, az három liter á 278.-…muszáj takarékoskodni ebbe a nagy qva válságba.

Estére azért csak sötét lett. Esteban, este van. Kiki nyugalomban, a nyugágyomban. Ma se csináltunk semmit. Tök izgi.

December 22.

– Gyere már Béla, mit tökölsz, rakjuk már össze ezt füzért !

– Mér, még mindig nem ég?

– De ég, csak megszakításokkal..

– Miféle megszakításokkal??

– Hát, hol az egyik szál szakad el, hol a másik, mi van ezzel, nem bírja a hideget?

– Szar kínai gagyi…

– Nemám! Christmas Satz von Baulampen light set by Schuszter Elektronic coloured und innere, Rekettyés, Alsódülő u. 12. – tiszta magyar…

– Rekettyés?…ezek a ketyési srácok! Amikor kirúgták őket az émásztól, csináltak ezek mindent, emléxel, velünk is dolgoztak erre-arra, azután elmentek kátyúzni. Legalább megint a szakmába vannak…

– Na most ég..! Tartsd meg így, amíg megforrasztom, ez az utolsó centi a trafó előtt, ha most elba…uk, na jó, dugd be…

– Nem ég. Beszakadt a másik szál, nagyon megnyúztad…

– Persze mert nem jön le róla a szigetelés, a ketyési kátyús hétszent…akarom mondani láncos lobogós teringette…

– Szerintem meg van még a tavalyi orosz, pont ilyen…

– Hurrá! Tök ilyen, és ég! Zseni vagy Bééla!

– Mire mennél nélkülem, mehetek?

– Mehetsz. A girlanddal elvagyok egyedül is…tudtad, hogy ez után a kép után nevezték el? Ghirland..! de jó! – kiáltott fel a megrendelő mikor a frizurát meglátta…

– Elég a hülyeségből…Ez a lámpák doboza?

– Ühüm, Schuster Electronic…

– Ühüm, Zemja uvoza: Madarska. Zemja porekla: Kina.

– Porekla?…ja…ott kell reklamálni…

 December 23.

– Papa, te micsijááálsz..?

– Takarítok drágám…tudod…

– Pétej is takajít…papa mét kell takajítani?

– Jön a Jézuska drágám, tudod,…de előtte üzent a mamának, hogy ő ebbe a kupiba be nem teszi lábát…

– És hoz ajándékot?

– Péternek biztosan. Nekünk csak akkor, ha meg lesz elégedve, nincs kupi, meg…jut eszembe, azt is súgta a mamának, hogy ezt a mocsolák szőnyeget nem szeretné látni többet. Pedig nem olyan régi, amikor a gyerek kidobta a padlószőnyegét, én bementettem a garázsba, azután szép kört kanyarítottam belőle, beszegni nem tudtam, hát körberagasztottam szintelen pva-val a melegítős pisztollyal… jobb lett ,mint beszegve…

– Pétej is jagaszthat..?

– Most nem ragasztunk, bogaram, föltekerem a mocsolákot, azután felmosunk, kisúroljuk a fugákat is, mert ha a Jézuska nem lesz megelégedve, addig sugdos a mamának, amíg az ideges lesz és odaégeti a piskótát.

– Neked is mindig sugjos?

– Nekem nem, csak a mamának, és nem mindig. Húsvétkor a nyuszit küldi, hogy mondja meg a mamának, ha nem cserél függönyt, nem tojik neki hímes tojást. Persze előtte az ablakot is meg kell pucolni, meg leporszívózni a könyveket, meg…

– Akkor most nem lesz szőnyeg?

– Hát nem tudom, ha a Jézuska meg lesz elégedve, talán hoz valamit…

– Pétejnek?

– Péternek mindenképpen hoz…

– Szőnyeget?

– Szeretnél szőnyeget?

– Igen, igen, igeeen.. és a tigjis is…

– Akkor dolgozzunk…lepasztázzuk a bútorokat, porszívózunk…

– Pétej pojszijóz..

– Oké, Péter porszívóz, papa csinál helyet a karácsonyfának.

– Pétej is díszít…

– Péter anyával díszít, otthon, anya lakásában, papának nem kell díszíteni, fel van díszítve, csak elő kell venni a padlásról, lezuhanyozni…mire anya és Péter ideérnek, minden kész lesz, vacsorázunk…

– Macsojádunk?…utána mesét nédjek?…

– Nem, drágám, játszunk az ajándékokkal, beszélgetünk…

– A szőnyegen?

– A szőnyegen…ha el nem bámészkodjuk…

December 25.

Ez a karácsony kisPéterről szólt. Együtt mindenki, akit kisPéter szeret és aki kisPétert szereti, egy egésznek látszó család. És minden ajándék csak az övé. A többieknek az idén nem telik felesleges kacatokra, mindannyiuk ajándéka kisPéter.

Gondoltuk, az idén kissé felrúgjuk a hagyományokat, halászlé, frissen sült kaláccsal, végtelen halsütés-rántás, meg ilyenek. A halászlét bevállalta a pakonyi szomszéd, a lányok szushi-t rendeltek, és öszedobtunk egy rakás szendvicset. Piskóta és mézes lapok előre pihentetve, kettőkor már megterítve lógattuk a lábunkat, már csak a halllét kell várjuk.

Fél öt felé befutottak a gyerekek, meg a telefon, bocs, a hallé késik kicsit, a horgászok addig sürgölődtek a bogrács körül, míg az egyik bele nem botlott a harmadik lábba, kettőn meg csak a vásár áll, a bagrács viszont borul. Szóval irány az Osan, mire mennénk multik nélkül.

Így azután megritkítottuk a terítéket, felfaltuk a szendvicseket és kisPéter nekieshetett a csomagolásoknak. Este hétre befutott a hallé is.  A holnapi töltött káposzta elnapolva holnaputánra, laza napunk van.

Délután megnéztük a Félvér Herceget, itthon, CD-ről…fő a lustaság.

Közben jó kis tavaszi vihar kerekedett, villámlik, dörög, szakad az eső…Fúdd el jó szél, fúdd el…

December 26.

Ma már hajnali fél kilenckor talpon voltunk. Kávé, ebéd kész, akár vissza is fekhetnénk. De inkább punnyadunk. Délre sikerült összeraknom a vendégkönyvem kép modulját. Roppant eccerű, csak mindig elfelejtem, hogyan kell. Vissza kell vinnünk a hallés fazekat.

Óvatosan körülszaglásztam, kell e tartani további verésektől , de madár se rezdült, ha a garázsig eljutok élve, már biztonságban vagyok. Meglátogatjuk kisPétert, szűkebb családjából csak anya van ébren, kisPéter, Zizi kutya és Kósza macska délutáni sziesztájukat töltik ki-ki az ő vackában.

Az egyetlen szoba elég zsufi a termetes karácsonyfa miatt. És persze mindenütt játék, régiek és újak. Iszunk egy kávét. Péter felébred, kicsit üldögél még kómásan a mama ölében, de azután kitör belőle a játszhatnék, na mivel??…hát egy lufival, ez a szenvedély mostanában, nem tesz kárt semmiben, közben be nem áll a szája.

Duma az van.. – mondja anya, duna az jan…rikoltja Péter…Kószát idegesíti a dolog, elvonul. De Zizi érdeklődik, viszont ő veszélyes a lufira, kirakjuk a szőrét.

-Mi van Béla? …ja, a szűrét…marhaság, szőre legalább van…

Uzsonna után nyomdázhat a konyhában. Belemerül, alig veszi észre amikor hazaindulunk. Punnyadni. Tavaszi szél, vizet áraszt – olvasom. Én punnyadok, másokat kitelepítenek. Fő, hogy a bánáti bazsarózsa jól van.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4