Exigentia

“Kossuth ideái és eszméi miatt elbukott a Szabadságharc” – Asszem hiányoztam ott a történelem órán. Hogy van ez…?

“A politika az exigentiák (* tudománya.”

Ha győz e nemzet, én visszavonulok. Akkor szükség lesz egy higgadt államférfira, amilyen Deák…” (Kossuth)

E szavak előzménye egy Jókai cikk volt. A cikk a forradalom kivívta sajtószabadság gyakorlatilag egyetlen lapjában, a Közlönyben jelent meg. A cikk azt a kérdést próbálta feszegetni, hogy volna-e lehetőség “hogy háború helyett alkotmányos úton oldassék meg a két ország közötti viszály.”

Lévén az Közlöny a kormány lapja, az abban megjelent “vélemény” azonnal parlamenti disputát generált; mennyiben azonos, vagy igényel elhatárolódást a “vélemény” a hivatalos állásponttól. Az interpellációkra Kossuth maga válaszolt. A válasz lényege az volt, tiszteletben tartja a véleménynyilvánítás szabadságát, de nézeteihez szilárdan ragaszkodik. “…óvakodni attól, hogy jelen körülmények vontató kötelére akarjuk vonni a jövőt, melyet nem ismerünk, hanem védelmezni a hazát akképpen, hogy Magyarország dolgai becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne legyen.”

Mintha Orbánt hallanám..”Magyarországnak elege van a hat év szocialista kormányzás kudarcaiból, Magyarországnak sikerre van szüksége” – A jövő igennel kezdődik..”

“Ismerem a kormány kötelességét, hogy bármi is történjék velünk, soha semmi esetben nem engedi Magyarország ügyeit oly irányban sodortatni, akárki által is, hogy akárminő egyéneknek akár egyénisége akár politikája döntsön a nemzet sorsa fölött, hanem hogy mindenkor a nemzet maga döntsön.” – mondja Kossuth parlamenti beszédében…és Jókai “önként lemond” a Közlönyben publikálásról. (kiemelés tőlem)

Ami azt illeti, Kossuth ekkor már döntött. Nyilván nem tekintette magát “akárminő egyénnek”, hanem olyannak, kinek hivatása azonosulni a nemzet döntésével.

“A schwehati ütközetet megelőző napokban, mielőtt a magyar hadsereg átkelt volna a Lajtán a Bécsben székelő angol nagykövet meghatalmazottja lejött Pozsonyba, hogy értekezzék Kossuthtal; célja volt felajánlani az angol kormány jó szolgálatait a két ország közötti viszály békés kiegyenlítésére. Az értekezleten csak ők ketten voltak jelen; de a mellékszobában több képviselő várta az eredményt…Mikor vége volt a tárgyalásnak, Kossuth kikísérte az angol nagykövet megbízottját, s a mellékszobában lévőknek azt mondta: “Nem lett belőle semmi..”

A szobában talált széttépett papírfecniket Pázmándy szedte össze, majd nagy fáradtsággal néhány képviselőtársával összerakta azokat a lakásán. Az összerakott írás azokat a pontozatokat tartalmazta, amelyekben Anglia kibékülés esetére garantálná felek számára azt a közjogi viszonyt, mely viszony Norvégia és Svédország között is fennállt és működött.

Kossuth kitartott nézetei mellett. No pasaran…Haza vagy halál..és amikor eljött az idő, menekült, a halál azok dolga, akik nem tudtak győzni, Petőfi és a többieké.

E ponton veszett el a magyar szabadságharc. Ekkor adta áldását Anglia az orosz invázióra.

(* követelmény, elvárás
(Forrás: Jókai sorozat 125. Majtényi Zoltán)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük