Miért sz(t)orít a cipőnk

Amikor kiszabadulok a világváros bűvöletéből, és \”fantomfalvakon\” keresztül más vidékekre van alkalmam látogatni, egyre azt keresem, mennyire van romokban az ország. Azt hiszem, valamit rosszul csinálok, mindenfelé csak új és újabb…(ne várd a csodát…)

Az idei nyár úgy hozta, hogy valamit mégis láthattam a romokból. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a tavalyi tél okozta. Persze nem kizárt, hogy az éppen regnáló kormány keze is betette a lábát, mert nem engedett a Balatoni Vízvédelmi Ellenzék nyomásának, eképp nem épülhetett ki a kiszáradni készülő tó víz és szúnyoglárva utánpótlását stabilizáló Duna-Rába-Marcal-Zala-Sió-Ér-Kraszna-Szamos-Tisza-Duna főcsatorna rendszer, hogy óceánig hordják habját.” A Jósda meg még nem állt a helyzet magaslatán. És ha már ott jártam, hát helyre tettem a dolgokat. Leginkább a rakpart hullámtörő kövei voltak.

Egy hét múltán már csak napszittya izmaimban éreztem őket. Így hát elmerültem kicsit odébb a kénes medencében, jobbára magamfajta vének, s valaha volt Zsuzsánnák között. Nézegettem a közönséget.

Első ránézésre a populáció mintegy nyolcvan százaléka túlsúlyosnak látszott. Korra és nemre való tekintet nélkül. Második ránézésre ezek nyolcvan százaléka kövér volt. Ha Al Bundy ekképp rogyott fárasztó cipőbolti napja után a kanapéra, hogy ” ma bejött a boltba egy kövér nő…” akkor a fürdőportás így rogy le esténként: “ma (is) bejött a fürdőbe kétezer kövér”…vegyesen.

Romokban voltam. Mert odáig még csak hagyján, hogy az ember nem nézi magát oldalról a tükörben, de …na nem addig a’…Harmadik ránézésre nem is olyan rossz a helyzet. A nyolcvan százalék nyolcvan százaléka nicht sprechen ungarisch… Mi viszont lefordítani nekik étlap – Kuttel, Gulasch, das gefüllte Kraut…hihihi….hadd hízzon az idegen…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük