Mosolyország

“Ha valaki harminc esztendőn át rumot iszik, abból mosolygós és kedves ember válik.” Nem Fülig Jimmyről van szó. A trópusokon élőkről mondja a “külhonba szakadt” író, Mindegygi.

Polgári családban nőtt föl, a Sas-hegyen. Innen emigrált Franciaországba ’56 után. “Érettségi után nem vettek föl az egyetemre. Buszkalauzként dolgoztam.”

Ha ilyesmit olvasok rögtön előjön belőlem a tintapacák…

Mint megannyi “sorstársnál” a dolgozni a kulcsszó.

A minap az ATV betelefonálósban egy asszony parasztoknak nevezte a parasztokat. Történelmi, irodalmi, népies ösztönösséggel. A következő betelefonáló rögtön ki is kérte magának. A paraszt pejoratív szitokszóvá “nemesült.” Ilyen borzalom a munka is, amennyiben nem csendes könyvtártermekben, konszolidált, polgári író, vagy kávéházi asztaloknál zajlik.

 

“A becsület és dicsőség dolga” legyen csak a melósoké.Ki kellene próbálni a rumozást. A kannásbortól csak vigyorogni lehet.

Fogvigyorgatva.  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük