Szocfeeling

A Drótkerítés és Szövöménygyár napjai egyhangúan peregtek. Beállt a marhavagon, kiokádott egy rakás ócskavasat. Szorgos kezek behurcolták a csarnokokba, ahol nyolc órán keresztül dübörögtek, csattogtak a gépek.

A csarnok egyik végén betolták kézikocsin az ócskavasat, a másikon meg kijött, darabolva, hajlítva, lyukasztva, hasítva, hegesztve, mint kerítésoszlop. A vas és acél ( kerítés) országa voltunk.

Egy másik csarnokban a drótszövőlány cukros étekről álmodott, vagy inkább daliás, olajos testű gép – beállító téemkásfiúról, Vasgyár utcai kiskocsma-sétáról, ami útba esett a pályaudvar felé menet. A fémhasítók és a drótszövőlányok napi gyönyörűsége a kilencórás fújás volt, három órával a robot kezdete után, és hat órával azután, hogy kivackolták magukat pest-közeli ágyikójukból. A gőzsíp varázshangja egy pillanat alatt eltörölte a dübörgést, csattogást, fejére szólt, ki vasat emelt. A csend hangjait csak fellobbanó gázpisztolyok törhették, az éjszakai műszakokban suttyomban kalapált serpenyők pillanatok alatt szalonnás rántották illatát szegülték a rozsdás vas szaga ellenében, \”harap, s hozzá -harap megint\”, húsz perc az élet, ez alatt évődni és játszani is kell, így épül a hagyma és szalonnásrántotta ízű szocializmus, vasról vasra.

A gimnázium-évek egy-egy hónapos nyári szünetében nekem is jut az acélos dicsőségből. Húzom a vasat, tolom a darabolóba, hasítom a végét, lyukasztom a szárát, néhány hasonszőr ifjonccal, és máig érzem a hegesztőpisztolyok rozsdaégető ízét a szalonnás rántottán, az olaj ízű kenyeret, nyers vas halomnak dőlve, a festő lányok babos kendője után kandikálva, jön-e a pléhkanna a friss vízzel…De már a fiestáról is álmodozunk.

Drótkerítés minden évben négyszer megmérkőzik Szövöménnyel, a rögös focipályán, részint a virtus kedvéért, részint meg vasgyárutcai kocsma fizetésnapokon kívüli extraprofitjának biztosítása érdekében. Három alkalommal Szövömény, a daliás olajostestű, baboskendőkkel támogatott, gépbeállítóival bedöngöli a rozsdás vasakat vonszoló, hajlító, hasító lyukasztókat. De egy négyéves ciklus egy-egy nyári évében izgatott sustorgás, szervezkedés, egyféle sportdiplomáciai háttértárgyalások színesítik a húszperces életet, (még a szalonnás rántotta is odaég néha), szabályos-e a hónapos nyári munkások beválogatása a Drótkerítés csapatába, és mindig salamoni döntés születik: igen.

Hogy azután egy történelmi nanopillanat idejére dicsőségünk zengje a Vasgyár utcai kocsma. S, felállunk: egy Thököly ifjú a centerhalf, kisBocskai a center, kettőkor fúj kémény, vár a két számmal nagyobb gatya, az agyonmosott mez, a csámpás cipő, a kopár, rögös pálya.

Ilyenkor, egyszer egy évben tönkreverjük a Szövömények daliáit, háttérben a babos kendőkkel.  A törhetetlen ifjúsággal megtámogatott elnehezült izmú vasvonszolók feltöltő diadala ez. És az én gyönyörűséges fiestáim ötvennyolc-hatvankettőben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük