Warning: Declaration of AMW_Related_Sub_Items_Walker::walk($elements, $max_depth) should be compatible with Walker::walk($elements, $max_depth, ...$args) in /web/htdocs4/belayahu/home/www/wp-content/plugins/advanced-menu-widget/class-advanced-menu-walker.php on line 0
Táncsi tánci – Firkál(g)atok

Táncsi tánci

Bács-Kiskun megyei lakosként a közvetlen lakóhelyem néveredetének a tudományos feldolgozását: „Gondolatok a Baja-Zombor földrajzi tengely néveredetéről” című tanulmányomban elvégeztem. Következő lépés-ként hozzáfogtam a megyeszékhelyünk néveredetének a leírásához. Maga a város neve, vagyis Kecskemét fogalma, nem eléggé kifejezően hordozza magában a városcímerben megfogalmazott néveredetet. Reményeim szerint ennek a tanulmánynak a megírásával, a város eredetéről egy egészen más képet tudunk alkotni.

Még mielőtt leírnám a város nevének az ókori jelentését, a történelmi múltunk bizonyítható őskori-ókori eseményeiről kell, hogy röviden írjak. A Homo sapiens sapiens alfaj törzsfejlődéséről készült, és sokak által látott, Dr. Spencer Wells „Az emberiség útja” című TV-filmhez kell indításként, hogy visszanyúljak. Ebben a filmben igen közérthetően, a modern genetika kutatásai alapján érzékelteti, az ember származásának és szétáradásának a tudományosan igazolt folyamatát. A genetika szerint az emberiség attól a közös ősétől származik, amelyik (akik) Keletközép-Afrikában, közelebbről az Afrikai-nagytavak körzetében (Nílus folyó eredése körül) mintegy ötvenezer éve éltek. A mai ember a fenti őshazából, a felszaporodása okán körkörösen, a föld lakható övezeteibe szétáradva, hozta létre a mai népek tengerét. Megtalálták azt az ősi népet, melyek közvetlen leszármazottaik a mai indoeurópai népek. Génjeinkben hordozzuk azt az ősi gént, melyik az ősidők óta változatlanul öröklődik át a nemzedékek során. Ők a Busman Nép! Ez a néptörzs ma is nomád ősi élet szerint él, de a fennmaradásuk mára nagyon veszélyeztetetté vált, a mai ember technikai civilizációja terjedésének káros következményei okán.

A busman népről azért kellett a bevezetőben említést tennem, mert a népnév jelentése szintén csak ősmagyar nyelven olvasható, és egy értelmes kis magyar értelmű mondatot takar. Itt kell megemlítenem, hogy jelentős ókori történelmi magán- kutatásokat végeztem. Megalkottam, egy több mint ötszáz szavas ómagyarul értelmezhető kéziszótárat, melynek a segítségével a legtöbb ómagyar nevet, vagyis nyelvemléket képes vagyok elolvasni, és logikailag értelmezni. Ezáltal megalkottam az ókori magyar történelem megértésének valódi rejtvénykulcsát.

Visszatérve a busman név rejtélyére, a fenti film szerint ők önmagukat angol kifejezés szerint a San-népének tartják. Magyarul ez azt jelenti, hogy a nap népe, pontosabban az ősi napistent imádó népről van szó. Érdekes módon, az előbbi mondat a kulcskérdése Kecskemét város névképzésének a megértésében, ami kicsit később válik érthetővé. De egyben magának a busman kifejezés megoldásának is a kulcsmondata. A megoldáshoz még azt kell tudjuk, hogy a mai emberiség kőkori (ősi) törzseinek elnevezései mindig vallási eredetűek, sokszor a családfő, mint teremtő apa személyéhez kötődik. Ősidőkben a hordatársadalmakat felváltó patriarchális családfőt abu, aba (apu, apa) ma is érthető magyar kifejezésekkel illették. Az emberiség további felszaporodásával a népágakat elkülönítő megnevezéseik okán, a törzsfőkre jellemző családnevek váltották fel az abu fogalmát. Példaként a Kabar, Kér, Keszi, Kürtgyarmat magyar törzsfőneveket említem, mely nevek a törzsfő névgyökét, és a vezetett nép értelemmeghatározó fogalmait tartalmazzák. Összehasonlításként nagyon fontos megemlítenem az egyiptomi Abu-Simbel sziklatemplomát, és Aba-Sámuel magyar papkirályunk (1041-1044) nevét. A fontosságára rövidesen visszatérek.

A fentiek előrebocsátásával most már hozzáfoghatunk a busman népnév fogalmának a meghatározásához. Még egy kis szabályról szólnák, miszerint az ókori magyar nevekben sokszor egybeértik a névelőt (egybe is írható) a névszóval. Ebben az esetben is, ha odaírjuk a névelőt a névszóhoz, mint az \”abusman\” kifejezésben, máris érthetővé válik a fogalom. Szótagolva a következő eredményre jutunk: abu = apa-ur, király, apu + s = san (ős-nap-isten) + man = men, mennyei, mennyei fénnyel alászálló, abból származó ember, a termékenységi ősvallásban a főapa (főpap), később a fáraó napisteni szerepkörben. Nyugat-európai nyelvekben a man(n) = ember (teremtő férfi) jelentéssel került átvételre. Összeolvasva az ősi népszó alkotta magyarul érthető mondat jelentése: busman = király-apa-napisten-mennyei-népe, vagyis a Napisten-gyermekei jelentést hordozza magában.

Folytatva az ember őstörténetét, egyértelmű, hogy az őshaza területéről a felszaporodó és szétáradó népesség, először a legközelebbi Egyiptom térségét lakta be. Itt egy magas műveltségű emberi civilizáció alakult ki. De a további felszaporodás következtében a népfelesleg a természet szabálya szerint körkörösen szétáradva lakta be a föld összes élhető területeit. A szétáradó árja népek, mely fogalom a Nílus folyó kiáradásait képezi le, nem azonos a német „tisztafajú árja” nép fogalmával. Az árja népek további szétáradása hozta létre az egynyelvű, és egynemzetiségű ókori elsődleges indomediterrán világkultúrát, melyre ráépülve jöttek létre a mai másodlagos indoeurópai kultúrák.

Visszatérve Egyiptomhoz, meg kell állnunk annyi időre, hogy az Abu-Simbel sziklatemplom fogalmát meghatározhassuk. Szótagolással az Abu fogalmát már ismerjük. A Simbel szórész ismét két fontos ősi szótag összetételéből áll. A Sim = szem, az egyiptomi mitológiában az ASZUM = Sim = Ős-égi-mama, aki megszülte az egyetlen Napisten fiát, egyik gyakori egyiptomi megfogalmazása. A szem ókori értelmében egyben a kerek napisten vallási megfogalmazásával állunk szemben. A fáraóra, mint a Napisten földi megtestesítőjére, nem volt szabad ránézni (szemet vetni), nehogy „megvakuljon” a közember. A másik szótag a bel = teremtő-él, a bel szótagban pedig a mén (főkan!), főpap teremtő tevékenységében a női bel(ső) nemi szervek mindenhatóságát, a gyermekáldáson keresztül az anyaság szentségét tisztelték. Összeolvasva az ősvallási központ értelme is egy ősi magyar mondat: Abu-Simbel = Napisten,-ősanya-fia,-bel-termékenységi-vallás-temploma. A bel vallási fogalom egyébként a Béla = Bel-a magyar királynevek őse!

Ki kell térnem Aba Sámuel királynevünk eredetére, mely a fenti etimológia szerint szintén érthető ősmagyar mondat. Szótagolva az értelme: Aba = Napisten + Sámu = Sámán, szem-mén főpap + el = él (első, vagyis főpap). Összeolvasva: Aba Sámuel = Napisten-apa,-Fősámán, a magyarok szent főpapja, a király helyettese. Szent István királyunk után keletkezett trónviszály következtében került megkoronázásra, mint papkirály. Kecskemét néveredetének a megértéséhez fontos példaként fog előttünk szolgálni.

Tovább folytatva Kecskemét város névtörténetének felvázolását, még egy történelmi fejtegetéssel kell, hogy szolgáljak. Tudnunk kell, hogy a Busman szó ősi magyar mondata mellett, az emberiség bölcsője körül megmaradt ősi szavak többek között a Núbia területfogalom is egy ősi magyar kifejezés: Nu = nap + b = apa + ia = ária másként fiai, mégpedig a Napisten-ősapa-fiainak-országa. Ha tovább megyek a gondolattal, a Núbia térségéhez tartozó Etiópia mai országneve is egy ősi magyar mondatot takar: (H)Et = hét, bővítve a hon-égi-teremtő + ió = jó + pia = fia, vagyis a Hét-jó-fiai országa jelentéssel. Ha még tovább megyek, a Nílus folyó neve is egy ősi magyar mondat: Ní = nap + (i)l = élő + us = úr-ős, vagyis a Napisten-élő-ősi-folyója. Ezekből a példákból is jól érzékelhető, hogy az ősi Núbiai tájegységet elsőként egyazon nép fiai tették az ókor magas műveltségű emberi kultúrtájává, vagyis a Napisten gyermekei!

Ha a térképre tekintünk, nem nehéz megértenünk, hogy a körkörösen szétterülő ősi hordák, könnyűszerrel eljuthattak a Vörös-tenger és a Nílus partjai mentén a téma szempontjából oly fontossá váló Kisázsia földrajzi területeire. Ebben a térségben az elmúlt ötezer évben a mai európai civilizáció legfontosabb történései zajlottak le. A továbbiakban is csak arról a láncszemről kívánok írni, mely Kecskemét néveredete szempontjából fontos lehet.

Időszámításunk előtti II. évezredben, mintegy 3800 éve megalakult egy sokáig fennálló hatalom, a Hettita Birodalom. Fővárosuk Hattusas. A hettiták vallásának fő istensége a Sittar, melynek fogalma szintén sokat elárul a nemzetségükről. A nép kialakulásáról csak annyit, hogy az özönvíz időszakának az elmúlásával a Núbiai és az Etióp fennsík kiszáradt (5-8 ezer éve). A népfeleslege a már ismertetett formában elhagyta a térséget. E folyamat következtében jött létre az Egyiptomi Birodalom, mellette a Sumér Birodalom, melynek bukását követően jött létre a térség északi részén többek között a Hettita Birodalom. A hettiták lakták az i. e. 2. évezredben a Mezopotámia feletti, a Fekete-tenger és a Kaukázus alatti hatalmas kisázsiai tájegységet.

Kik voltak a hettiták? Ha a népnevük etimológiáját vizsgáljuk, ez a szó is egy kis ősi magyar mondat rövidítése. Etimológiája: Het = hét + ti = fi (t – f váltás) + ta = tanya (terület lakói); összeolvasva: Hettita = Hétúr-fiainak-országa. Talán még árulkodóbb a legfőbb istenségük névjelentése. Gondoljunk rá, hogy az elsivatagosodott Etiópia környékén milyen kegyetlenül tud sütni az egyébként éltető nap. Ebből az élethelyzetből keletkezett a Sittar főistenük elnevezése: Sit = süt + ar = úr, vagyis a Sütő-úr mai értelmében. De a fővárosuk Hattusas is magyar szóösszetételt takar: Hat = hat, hótt, másként halott őrző, átvitt értelemben a mennyei birodalom, a mennybe távozott lekek szent városa + tu = teremtő úr, napisten, turáni, turul rövidítése + sas = sas vagy sólyom, a mennyei égből földre szálló szent Hórusz a Turul Madár képében; összeolvasva: Hattusas = Mennyei-napország-turulmadár-istenének vároa.

Már csak egy lényegesnek látszó ókori megfigyelésemről kell, hogy írjak. A történelemkönyvekben, így a Világtörténet I. kötetének 371. oldalán található Hettita Birodalom térképén a fővárostól északkeleti irányban szlávos leírásban egy Kaškaiak tartományt jeleznek a szerzők. Az én olvasatomban ez a kifejezés a Kacskaiak kiejtést takarja. Ez a tartomány megközelítően azon a területen fekszik, ahol a magyar honfoglalás idejében a Szavárd-magyarok éltek, és akik nem költöztek a Kárpát-medencei hazába, vagyis az „őshazájukban” maradtak.

A hettitákról szóló leírásokban olvasható, hogy a Kacskaiak által is lakott hegyvidékeken jelentős bányászati és nemesfém megmunkálási tevékenység folyt a birodalom fennállása idején. Tudnunk kell azt is, hogy az i.e. 1116-ban, az Asszír Birodalom második virágzása idején bukik el a Hettita Birodalom. A helyben menedéket talált néprészek mellett, jelentős tömegei menekültek a hettitáknak a Kaukázuson keresztül észak-nyugatra. Ezzel beindul az első nagyarányú ún. Kelta népvándorlás (keleti-tanya-lakók), mely eljutott egészen Írországig. Közben egyes csoportjai megfelelő élőhelyek esetén útközben is letelepültek. Felvetődő kérdés lehet, hogy a Kacskaiak hettita népe megfelelő magyar tájszólással kiejtve, talán Kecskemét néveredetét adja?

Még mielőtt a kérdés megválaszolására térnék, a történelmi időkből gondolatban a napjainkig kell ugornunk, vagyis a 3. évezred elejére. Kecskemét városától nem messze az Északi-középhegységben egy ma is jól körülhatároló területen, a Nógrádi-tájegység terül el. Tudjuk, hogy arra a vidékre ősidők óta elsősorban bányászattal és ipari tevékenységgel összefüggő gazdálkodás a jellemző. Nézzük meg, milyen nemzetséget alkotnak a nógrádi emberek?

Van a nógrádi embereknek, bányászoknak egy különleges mondásuk. Ha közeleg a munkaidő vége, a vezetőjük felszólítja őket, hogy sitta. Vajon feltűnik-e az olvasónak, hogy ezt a szót, hogy sitta, mintha már olvasta volna ebben a tanulmányban? Igen kérem, a hettita Sittar főisten, és a nógrádi sitta munkavége felszólítás etimológiája a legközvetlenebbül összefügg egymással. Az ókori hiedelmek szerint, a napisten reggel felkel az éjszakai országából, és a nap folyamán végigutazza a nappali égbolt országát, és esete lepihen az éjszakai (esthoni) országában.

A hettita embereknek, akik önmagukat a napisten másának tartották, ugyanazt a szerepet kellett végigjátszaniuk, vagyis abba kellett hagyni a munkát a naplementekor, és el kellett menniük az éjszakai pihenőhelyükre, vagyis a házaikba. A sitta szó a legpontosabban követi a fejtegetésemet, mert szó szerint azt jelenti: a sit (sütő úr) napisten a ta (éjszakai tanyájába) országába készül lepihenni. Ezzel minden munkát abba kellett hagyni. A nógrádi emberek annyira tisztelték a napistenüket, hogy még a munka szemetét is róla nevezték el. Mégpedig, a munkanap végén a sittet, a napisten \”szemetelését\” takarítsátok fel felszólítás szerint.

Sitta a Hettita Napisten eredete szerint, a nógrádi emberek nemzetségeként egyértelműen a hettita népet kell megjelölnünk. De ha az eddigi okfejtés még nem eléggé meggyőző, nézzük meg mit jelent a Nógrád-tájegység fogalma: No = nomos (nemes) + g = nagy + rá = napisten + d = dóm (szent hely). Ősszeolvasva: Nógrád = Nemes-nagy-napisten-szent-országa (országrésze), ómagyar mondatát fejezi ki.

A fentiekből már megérthetjük, hogy a nógrádi nép egészen biztosan az emberiség életútján, a legutóbbi állomáshelyéről eredeztetve, a Hettita Birodalom egyik törzsének az idevándorlása révén telepedett meg az Északi-középhegységünk tájain. Itt a sorban utolsónak belakott hazájukban is elsősorban bányászattal foglalkoztak. De egy ipari jellegű tevékenységet élelemmel is el kellett látni. A történelemben katasztrófákat kivéve, sohasem vándoroltak összevissza az egyes néprészek, törzsek. Mindig egy teljes, életképes csoportosulásuk a vallási vezetőikkel együtt keltek útra, bármilyen okból is tették. Ezért feltételezhető, hogy a nógrádi bányászokkal együtt az élelemtermelő, vagyis mezőgazdálkodó csoportok is jöttek velük, vagy olyan helyre telepítették le őket, ahol az élelmezésük eleve biztosítva volt.

Ha másból nem, a fentiekből már szinte mindent tudunk a kérdéses őseink életéről. Ennek a tanulmánynak is csak egy feladata maradt. Kecskemét néveredetének a felvázolása. A közelmúlt értelmisége úgy fogott a kérdéshez, hogy kétfelé bontotta a város nevét. Az első szótagnak adta magát a kecske fogalma, míg a mét szótagot figyelmen kívül hagyták, ezzel létrejött egy ágaskodó kecske szimbóluma a városról. De tényleg a kecske a fő motívum a város néveredetében? Szerintem nem, ezért nézzük az én kutatásaim eredményét.

A történelmi leírásokban, így a Bács-Kiskun megye kézikönyvében (1997) a következő adatok szerepelnek. A térségben a csiszolt kőkorszaktól találhatóak régészeti leletek. Bronzkori, szarmata, germán, avar tárgyak kerültek elő. Első írásos nyomát Nagy Lajos 1353. évi oklevele említi „possessio”-ként (birtok, helység) jelölve, mint királyi birtok.

Kecskemét városneve első ránézésre is többszörösen összetett fogalmat feltételez. Az első összefüggő szórész az ősi magyar szótagírás figyelembevételével a kecske szakasza legalább három, a mét szakasz további két szótag összetételéből keletkezett. Tudjuk, minden nyelvnek vannak tájszólásai. Szeged környékén ő-betűsen, Kecskemét környékén e-betűsen, Baja környékén a-betűsen, északon á-betűsen a palóc nyelvjárás szerint (stb.) hangzósítják a mondanivalójukat az ott lakók. Ebből a meggondolásból kiindulva a hettita kacska(iak) hangalak kifejezése etimológiailag teljesen megfelel a kecske kifejezésnek. De szótagolva egészen más eredményt kapunk. Etimológiájában a szótagok: ke = ke vagy ka, a gyakorlatban a kelta törzsfő személyének a megkülönböztető névszótagjaként jelenik meg + cs = k-s, kör-ős hangcsoportról a Bajáról írt tanulmányomban is írtam, hogy az országős apa vagy apácska (főnemes, herceg), király-san = Napkirály családja, dinasztiája értelemben, esetünkben a törzs hunmagyar ágú származásának a megjelölésére használt szótagunk + ke = ka, szótagjában pedig a kő, mármint a határkő értelemben az országot vagy egy országrész fogalmát hordozza magában. Összeolvasva az első szórész jelentése: Kecske = Kelta-napkirály-országa.

A mét szórész megfejtése további igen izgalmas eredetet mutat. Kiegészítve az ősi rövidítés miatt kiesett betűkkel a jelentése: mét = mé(n)-t(a), vagyis mén-tanya. Most érthető meg, miért kellett a Busman, és az Aba-Sámuel név eredetéről részletesen írnom a bevezetőben. Mindhárom fogalomban a man, men, mu(n) (Sámuel, sámán) szó ugyanabban az értelemben szerepel, mint a Kecskemét városnév utolsó szórészében. A mennyei hitvilág vallási gyakorlata már tízezer évekkel ezelőtt a kőkorszaki népek életének meghatározó eleme volt. A busmanok által is megőrzött vallás az évezredek során folyamatosan nyomon követhető módon érkezett el a Kárpát-medence Kecskemét városáig az ember törzsfejlődés során. Az a főpap, vagy papkirály, aki Kecskemét városát alapította – valamikor az ókorban – teljes bizonyossággal a napisten vallásában a mennyei teremtő Ösanya termékenységi kultuszt tisztelte (Ápisz bika), és egy olyan törzset vezetett a kérdéses vidékre, akik szintén a Mennyei Ösanya egyisten Napfia gyermekeinek tartották magukat, rövidített fogalomként a \”men\” szórészbe sűrítve mondanivalójukat.

Az ókori gyakorlat szerint a király és a hercegi család a birtokukban levő területeket felosztották a hasznosításuk szerint. Létrehozták a nyári és téli szállások rendszerét, mely keretek között termelték meg a törzs anyagi szükségletét. Nyári szállásokon mezőgazdasággal, a vizek melletti téli szállásokon vadászattal és halászattal foglalkoztak. Ilyen meggondolások szerint a legvalószínűbbnek látszik, hogy Kecskemét települését nyári szállásaként alapította egy ókori főúr. Téli szállásként adja magát a térségben Tiszakécske települése.

A Kecskemét környéki települések névanyaga teljesen egyértelműsíti a fentieket. A megyeszékhely és Tiszakécske között helyezkedik el Szentkirály falu, és nem véletlen a néveredetének a kialakulása sem. Az Árpádházi királyaink is szívesen használták az ókorban kialakult királyi településeket, az uralkodásuk során. Nagyon fontos bizonyíték Méntelek néveredete. A Mén-telek etimológiája teljesen megegyezik a mén-tanya kifejezéssel, csak annak egy későbbi változata. De megtalálható a napisten gyermekei kultusz névanyagának egy másik kifejezési módja, a kerek napisten fogalma a Kerekegyháza helységnévben. A kerek névváltozat egy ősibb formája is árulkodó bizonyíték, a Nagykőrös városnévben. Ha szótagolva és eredeti hangzósításban írjuk le a nevet úgy, mint Nagy-kör-ős, azonnal érthetővé válik a jelentése. Már ennek a négy példának alapján is teljesen bizonyítottnak vélem, Kecskemét város mintegy háromezer éves történetének a bizonyíthatóságát.

Érdemes összehasonltani az én adataimat a Bács-Kiskun megyei kézikönyv adataival:

Kecskemét: már csak egy megoldandó kérdés maradt hátra. Egyáltalán lehet-e Kecskemét alapítását egy valós történelmi évszámhoz kapcsolni? Baja város néveredetéhez hasonlóan, nekem nem áll rendelkezésemre olyan történelmi forrás, mely ezt a kérdést pontosan megoldaná. A város nevének eredetét és jelentését jórészt sikerült megfejtenem, mely jelentése összefoglalva: Kecskemét = Kelta-napország-mennyei-teremtő-ősanya-népe, ősi magyar mondatot takarja. A kelta népvándorlás a Hettita Birodalom i.e.1116-ban történt megdöntésével vette kezdetét. Ha megbecsüljük, hogy a mintegy ezer kilométeres vándorlás Kecskemétig több évig is eltartott, akkor legkorábban i.e. 1100-ra becsülhető a város alapítása. A mai évszámhoz (2007.) viszonyítva 3107 évvel ezelőttre keltezve.

Tiszakécske: csiszolt kőkorszaki leletek, szarmata, avar telepek nyomai. Itt feküdt az Árpád-kori Bög község területe. Vatikáni levéltárban örzött oklevélben Cehke községként jelölik. Kiejtve „Kehke” legkevésbé sem a kecske értelmet hangzósítja. Az én olvasatomban inkább a Kelta-napország jelentéssel bíró fogalmat kódolja az utókor felé. A kelta királyok téli szállásként alapított háromezer éves történetű helység.

Szentkirály: a helyi hagyomány Szent László királynak tulajdonítja alapítását. A kelta kor óta fontos úgynevezett királyi település, a kelta királyok téli és nyári szállása között megalapított gazdasági egység. Fontosságát a magyar honegyesítés után is sokáig megtartja. A jelenlegi neve középkori eredetű.

Méntelek: érdekes módon, sem a kézikönyv, sem a Magyar Nagylekszikon még csak meg sem említik a település létezését. Pedig nagyon fontos bizonyítékát adja a térség kelta civilizációjának megértéséhez. Mennyei-Ősanya-telke, területe értelemben.

Kerekegyháza: a település első nyomai az Árpád-házi királyaink idejére nyúlik vissza. Területén egy köralakú templom volt található, mely a tatárjárás idején pusztult el. Első írásos említése 1323-ban Kereygház néven említődik. Szintén nagyon fontos bizonyítékul szolgál ez a névképződés Kecskemét városnevének a megfejtéséhez. Az ókori név eleje a kere = ka-ra, a Rá naisten országa, legtisztábban érthető napország kifejezésünk, a közepén található „eyg” hangcsoport nem elírás következménye, hanem egy latin fordítás átvétele. Az ősi magyar kiejtés szerint három ősi szótag egyberovása során keletkezett: e = ég + y = jaó, jó anya (édesanya) kifejezése + g = nagy szótöve; összeolvasva vegyes hangrendben: eyg = nagy-égi-jó. Ha valaki elolvasta az előző, Baja környéki települések névfejtésének anyagát, már pontosan érti, hogy ez a hangcsoport az Ősmama, a napisten jó anyja kifejezésünket kódolja. Összeolvasva: Kerekegyháza = Napország-ősanya-temploma, újkori szóval egyisten háza. Az ókori hangalakból egyenes fejlődéssel alakult ki a mai településnév.

Nagykőrös: területén neolitikus, rézkori, korai bronzkori, avar leletek találhatóak. Néveredetéről nincs adat. Pedig a valóságban egészen bizonyos, hogy a térség legöregebb településével állunk szemben. Ismét az előző tanulmányomra hivatkozom. Ott részletesebben írtam a körös-kutúráról, a Kárpát-medence neolit kori emberéről. A nagy-kör-ős hangzósítás meggyőző erővel bizonyítja, hogy a mai város neve sok évezreddel ezelőtt, a kelta népvándorlás előtt képződőtt. Etimológiája: nagy = nagy mama, Ősanya aki megszülte az egyisten Nap fiát + kör = Napország, a Napisten népe alapította ország + ös = ős, ős egy, maga a Napisten; összeolvasva: Nagykőrös = Ősanya-napistenfia-országa, egyszerűen Nagy-napország. Őket követte a kelte, szkíta, hun, avar és végül a magyar törzsek bevándorlásával a magyar nemzetágak megtartása egységes Magyarországként.

De melyik lehet az a kelta törzs, amelyik megalapította Kecskemét ősi települését? A bevezetőben már felsoroltam azokat a honfoglaló magyar törzsi neveket, melyek k-betűvel kezdődnek (Kabar, Kér, Keszi, Kürtgyarmat). Nagy valószínűséggel közülük való lehet az a honfoglaló vezér, aki egyenes ági leszármazottja az egykori fejedelmi vagy királyi település megalapítójának. Értsük úgy, hogy a kelta népvándorlók átkelve a Kaukázus-hegységen, egy jelentős néprészük Levédia és a Maeótisz (Azovi-tenger) környékén települtek le. Belőlük fejlődik ki a további kétezer év alatt az Árpád honegyesítő törzseinek nagy része a vezéreikkel együtt. De a történelmi kutatások kezdetleges állapota okán más megoldás is elképzelhető. Ennek a munkának az elvégzéséhez szeretném kérni a megye helytörténeti kutatóinak az összefogását a kérdés valódi megválaszolására.

Az én kutatásaim szerint a valósághoz legközelebb áll, hogy Kecskemét városát az emberiség nagy, úgynevezett kelta népvándorlásának kezdetén, mintegy háromezer éve alapították. Mint írtam, nem csak Nyugat-Európát, de Közép-Európát is belakták a kelta törzsek. Az a legvalószínűbb hipotézis, hogy egy kelta főkirály telepedett meg a város körzetében. Az egyszerű Ke-törzsnév összefoglalva adja a letelepülő népcsoport önmegnevezését. Ennek megfelelően a kelta név kibővített jelentése: ke = ka-égi, égi-napország-népe, napkeleti, vagyis az őstörténelmünk szerint az ókori kisázsiai Habúr folyótól keletre lakó magúri népek összefoglaló neveként szerepelt a fogalom, míg a ta = tanya, vagyis a terület lakói a méntanya kifejezésben leírt értelmet hordozza. A sémi jellegű Középasszír Birodalom, az i.e. 1318-1050 közötti agresszív terjeszkedése következtében indult be a kelta népvándorlás, mely eljutott a Kárpát-medencébe is. A közép-európai kelta törzsek több mint háromezer év óta, a leszármazottaik révén itt élnek közöttünk, és nekik sem kellett magyar néppé válniuk, ők mindig is azok voltak.

Felvethető kérdés. Miért ez az emelkedett hangú tanulmány, ha nem lehet a város telepítésének az időpontját ennél pontosabban meghatározni? Nekem az a célom, hogy felkeltsem a helytörténet iránt érdeklődők figyelmét a város eredetének a motívumairól. Nem titkoltan azt is szeretném, ha minderről akár egy nyilvános vita is kerekedhetne, hátha valaki ismeri a település alapításának a valós évszámát. Megismétlem, szerintem Kecskemét települését valamikor 3107 évvel ezelőtt alapíthatta az a kelta néptörzs, amelyik a Hettita Birodalom területéről a Kárpát-medencébe költözött. A névtörténet leegyszerűsítésével teljeskörű leírását adtam, hogy kelta vagy caleti törzsnek csak annyi köze lehet a kecskéhez, ha egykoron a legelésző állatfajt magáról a törzs vezetőjéről nevezték el. De ennek elég kicsi a valószínűsége. A mai városcímer motívumait sokkal egyszerűbben, az ősi tudat elhalványulása okaként az újkori címeralkotók, magából a kecske hangalakjából mintázták meg. Tehát, magából a településnév hangalakjából származtatták le – valójában minden valóságtudat nélkül visszafelé az időben – a címer elemeit. Hogy mennyire valós a címerelemek származásképe, azt a mindenkori városlakóknak tiszte eldönteni. De a török kori \”Beszélő köntös\”, a csodakaftány meséje, talán mégsem légből kapott történet. Ez a történet meseszerűen ugyan, de a szakrális régmúltba vezeti el a város történetét.

Kecskemét város néveredetéről írt tanulmányomat befejezettnek tekintem. Ha sikeres lesz a felhívásom a munka közös értékelésére, adhatjuk meg a történelmileg bizonyítható valós név és időpont eredetét a megyeszékhely történetének. Addig is gyönyörködjünk a város mai címerének a szépségében!

Felhasznált irodalom: Bács-Kiskun megye kézikönyve, Ceba Kiadó, Budapest, 1997.

Táncsi István-Vaskút, 2004. 08. 21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük