Kárpátkenyér

Kidőlt a család kisebbik fele, így úgy látszik, reám marad a mai ebéd előállítása.

Itt az idő, hogy közelebbről szemügyre vegyem a krumplis zsákot, amit a minap úgy kellett kirugdosni, mert a Legnagyobb Hazai Üzletfrász levétette velem a pénztári futószalagról, de később még a rozsdamentes csúszdáról is.

A necczsákba kiszerelt takarmány szakasztott olyan, mint a rabló multiké, de azok nem árulják hozzá a jó hazai földet is, lévén nem az övék, és nem is lesz amíg szentkorona a szentkorona. (Fene a karvalytökü pofátokat..) No, mindegy, megmosom én, ennyi csatornadíjat megér nekem a hazai.

Némi, egy a háromhoz válogatás után kiszemeltem az emberi fogyasztásra is alkalmasnak látszó darabokat, akkor hát magyaros krumplileves leszen, némi maradék, egyenesen a Pick gyárból származó, hagyományos fűszerezéssel és érleléssel előállított míves parasztkolbásszal ízesítve. Amit nem csak előállítanak, de rendre fel is akasztják. Ja. Érlelni. Hogy a parasztok mit míveltek vele előtte, utána vagy éppen helyette, nem szerepelt a csomagoláson.

A biztonság kedvéért elolvastam pár szakácskönyv vonatkozó receptjét, megnyugodtam, hogy azért legalább ebben már megvalósult a nemzeti összefogás. A krumplilevest nálunk mindenki krumpliból készíti, be lehet venni a Nenyibe, csak a franciák csinálják pomme de terre-ből, úgy kell nekik.

De végül is Rozi előkerült a betegápolásból és én mehettem a dolgomra. Bevásárolni.

Noha szentül megfogadtam, fenti LHÜ-ban én krumplit akkor veszek legközelebb, amikor a pálinkaliberalizáció után a disznókolbászolás is alapjog és nemzeti elfoglaltság leszen, mégis betértem, mert hát a kalács az kalács, és itt kapható a míves parasztkolbász is…És nem bántam meg.

Örömmel fedeztem fel a hagyományos érleléssel bélelt magyaros krumplileves nélkülözhetetlen kísérőjét. Kárpátkenyér. Igen. Ez kell nekem, hogy egyensúlyba kerüljön bennem a krumpli miatt megrendült néplélek.

Legalább valamit visszatáplálhatok belőle, annál is inkább, mert az én materiális kis világomban csak az ép testbe ép néplélek formulának van értelme. Vagyis enni kell.

Amint a mellékelt biléta tanúsítja a Kárpátkenyér tradicionális magyar recept alapján hagyományos sütési eljárással készült igazi kenyér. Ellentétben az összes többivel, ami olyan, mint a napraforgóból készített dejó, vagy a babból gesztenyepüré, valamiből azokat is sütik.

Bevallom, nem tudom milyen a tradicionális magyar kenyérrecept. Honnan tradicionálódik és vajjon melyik a legtradicionálisabb. Őseink lepénykenyere avagy a csallóközi netán éppen nagyalföldi fehérlisztből kovászolt dagasztott formázott buci.

De figyelembe véve a kisbetűs részt is elképzelem, amint a CBA-D&T Invest Kft legényei/lányai hajnalban kiformázzák a fateknőkből a szakajtókba a tésztát, majd kukoricaszárral előmelegítik, azután akácparázzsal felfűtik a gázkemencéket, hogy nyitásra ott illatozzék a Mi Kenyerünk.

Beugrok még ugyanott a patikába. Amint belépek, ordít a riasztó. Ez szokatlan, kifelé szokott, ha siettemben a Snickers-szel együtt lenyelem a chip-et is. Biztonságiak szagot fognak, kirámoljuk mindhárom tételt a szatyromból, de örzővédő már gyakorlott. Viszi a míves kolbászt, mint turul a gödölyét és addig lengeti az érzékelők előtt, míg el nem hallgat a visítás.

Be vagyunk drótozva, felebarátaim…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük