Luca

Béla azt mondja, illene kapcsolódnunk az áhítathoz. Vagy bele. Közeleg a keresztyén ünnep, amilyen lassan megy ez nekünk, tán Luca széke is hamarabb elkékül.

-Elkészül..

-Szójj bele..! és ha kékre akarom? Szóval, ha már itt tartunk, mi lenne ha mi is ácsolnánk egy lócát, pusztán hagyományilag..

-Lucát. Vagyis széket neki…

-Sötét vagy, Béla. Nem neki, róla van elnevezve, Luca széke, mint ahogy az árnyéknak is van…

Vegyük elé a szakirodalmat. Az áll benne: „a hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentalfa.” Hmm…de akkor miért mondják, hogy kilenc féle fából kell, mikor a pental az csak öt, vagyis ötfa..

– Jaaa?!.. A „ felszabadulás” után nem volt ezzel gond, csak a trudenfusst pirosra kellett festeni.

– Ötfa meg négy láb az kilenc, fel bírod fogni..? Ez a kép van róla a wikilékben.

– Wikipédia..nagy külöbség…

– Most mit jössz ezzel? Ide van írva: “December 13. Ezen a napon kezdték el készíteni azt a háromlábú széket, melyet Luca székének hívtak.”

Amint a képen is jól látható, a háromlábú szék nem állta ki a szocializmus viharait. Talán azért nem, mert valahogy nem jött össze a szocialista techológiai fejlődés a boszorkányos nemzettudatlannal. Hejába interpellálták a lucaipari ősfamunkások a komisszárt, mondaná el az ötágú csillag mely három sarkába kell ékelni a négy lábat, hogy fel is lehessen rá állni kémelés céljából, az is csak mellébeszélt mint ma Sel Mici a nyugdíjzabrának. Így történhetett azután, hogy a boszorkánymustra elmaradt a történeti fejlődésben és a nevezetes műtárgy a hadsereg fennhatósága alá került stokedliként rendszeresítve.

-Emlékszem, (mondja Béla) mi stokinak hívtuk…Kéthetente egyszer a hónunk alá vettük, elmasíroztunk az ebédlőbe, mindenki a saját stokiján ülve nézte a Királylány a feleségem c. színes, szélesvásznú francia filmet. Fekete fehérben, a koszos falon.

De most, a második felszabadulás után húsz évvel és Lucás Gyuri csillagháborújának végeztével a stokeráj ismét visszanyerheti varázserejét és három lábát. Neki is fogok.

Elvonulok a sufniba. Azt még nem tudom, hogyan lehet egy ötszöget szögek nélkül összepászítani…Minden esetre, jóféle seprűvel megtisztítom a mágikus teret, a kúcslyukat betömöm fokhagymával, a kilencféle fát fűzfa álomfogóval addig sikerítem amíg egymásba nem… Ha valaki közben átlépné az ajtófélfát, belévágom a kést.

-A félfába.

-Mi van, Béla?…ja, a félfába. Keresztbe rakom a söprűt, lélek a falon se be, se ki, míg el nem készülök.

-Azután megyük az éjféli misére…

-Te mehetsz Béla…vigyél mákot. A stokit nem, begyújtok vele a kandallóba…Vagy mégis, vidd csak. Lehet, én is elmegyek lesekedni…hogy állsz föl erre a háromlábúra úgy, hogy nem szúrod tökön magad, amilyen béna vagy…

-Béla. Bélát akartál mondani…

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4