Krono-szinklasztikus

Nem tudjuk, hogy még oly szilárd tudású Leó hazánkfiának volt e tudomása a “krono -szinklasztikus-infundibulumok”(* létezéséről.

Az igazság az, hogy mind a világ tudósgárdája, mint pedig a politikusok agyonhallgatták a vele kapcsolatos információkat. Kitaláltak egy rablómesét a Bermuda háromszögről, ezzel azután a végtelenségig lehetett etetni a szenzációéhes közvéleményt.

Kínos lett volna előadni az igazságot. Az igazság úgy szólt, hogy “minden, ami valaha volt, mindig is lesz, és minden, ami valaha lesz, mindig is volt.”(*)

Mármost, próbáld ezt elmagyarázni a jónépnek, két választás között. Ebből, noha nem egészen egyenesen, de az is következik, hogy ha hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, és hazudtunk minden hullámhosszon az nem egy egyedi esemény.

Amikor a politikusok beindították az űrprogramokat a haladásra hivatkoztak. És a haladásban érdekelt partnerek, a tudósok és rakétagyárosok lelkesen egyetértettek. Végül is bizonyíthatónak látszik, hogy a “Naprendszer óránként hatvankilencezer kilométeres sebességgel száguld a Herkules M13 -as csillaghalmaza felé”..mi ez, ha nem haladás? És ha a fenti igazságot nem kérdőjelezzük meg, emberek mindenütt vannak Fermi Galaktikájában, csak rohadt messze, így szükségszerű felkutatásuk annak ellenére, hogy egy krono-szinklasztikus-infundibulum együttállás esetleg milliárdok elpazarlása nélkül is összehozhatja az emberfiát az ükapjával.

A másik dolog, amiért kínos lett volna kiállni a nép elé a “krono -szinklasztikus-infundibulumokkal az volt, hogy amennyiben valaki belefut egy ilyen képződménybe, a fene tudja, hol lyukad ki térben és időben.

Vagyis magyarázatot kellett volna adni a -jelenség által felvetett- arra az alapvető, de súlyos kérdésre, amely így szólt az emberiséghez: “Voltaképpen miből gondolod, hogy mész valahová?”(* A kérdésre adandó válasz-kísérletek pedig az emberi élet értelmére vetettek volna oldalamnál is setétebb árnyékot. Ki a francnak kell az ilyen nyűglődés- teszi fel a kérdést magára valamit adó álbalszoclib kereszténydemokrata – mennyivel tetszetősebb, ha azt mondjuk, a zűr a legvégső határ, és szépen csökken a munkanélküliségi ráta is, hála a szojúzápoló programoknak.

Kérdés azonban, hogy mit szól mindehhez az Atyaúristen. Mármint az űrprogramokhoz. Mert ha a krono-szinklasztikus-infundibulum úgy viselkedik ahogyan elvárják tőle, vagyis kiszámíthatatlan, mint a konvergenciaprogram, az űrbe törekvő ember beléfutván egy ilyen tölcsérbe, könnyen a Teremtő pitvarában találhatja magát. Az ilyen törekvéseket az Úr régebben sem nézte jó szemmel. Amikor azt látá, hogy egy a zászló, meg ilyenek és hogy ezeket aztán semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondoltak magukban, hát összekúrta a nyelvöket, hogy ne értsék egymást többé.

Onnantúl kezdve csak a papokat meg a politikusokat értették. Azokat meg egy helyen tanítják szólni a tömeghez. A tömeg pedig tökéletesen értette az Ö.ööö… nyelvöket, a kijelentő módban feltett kérdésekre lelkes üvöltéssel igennel, a tagadó kérdésekre lelkes ökölrázással nemmel válaszoltak. Ezért van az, hogy a népszavazások lószart sem érnek.

Az Atyaúristen azonban belátta, hogy nincs mitől tartania. Kellő mennyiségű krono-szinklasztikus-infundibulum megléte esetén a folytonosan táguló univerzumban egy a rettentő sokhoz az esélye annak, hogy egy ember Teremtője elé álljon, és azt kérdezze tőle: Ennyi volt az egész…?

Így azután Neil Armstrong a Holdra léphetett és közölhette (kijelentő módban) az emberiséggel, hogy “kis lépés egy embernek, de nagy lépés az emberiségnek”. Néhányan az emberiségből lelkesen üvöltöttek ennek hallatán. De az emberiség nagyobb része e pillanatban is éppen aludt, robotolt, meghalt, zabált vagy épp összeszarta magát. Nem feltétlen ebben a sorrendben.

*)Vonnegut: A Titán szirénjei)

***

De Neil Armstrong mást is mondott. Azt mondta: “Sok szerencsét Mr. Gorsky!”… Az emberiség már csak ilyen….

Amikor Neil Armstrong amerikai űrhajós a Holdon járt nem csak híres mondását – (kis lépés egy embernek, de nagy lépés az emberiségnek) – mondta el, hanem mást is. A sok technikai jellegű szöveg között elhangzott a “Sok szerencsét, Mr. Gorsky” is. A NASA szakemberei először azt gondolták, hogy valamelyik rivális szovjet asztronautának üzent így, ám amikor utána néztek kiderült, hogy nincs ilyen nevű űrhajós az ellenségnél, de még a saját csapatukban sem.

Az évek során sokan kérdezték meg Neil Armstrongtól, hogy kinek is szólt ez a bizonyos Mr. Gorsky, de az űrhajós néma maradt. 26 évvel az események után egy floridai beszélgetés alkalmával az egyik újságíró újra feltette a kérdést, amelyre Armstrong végre válaszolt is! Talán azért mert az a bizonyos Mr.Gorsky már meghalt, így a válasz senkit sem sérthet meg.

Gyermekként Neil éppen baseballozott bátyjával a kertben, amikor a labda véletlenül átrepült a szomszédba, éppen a hálószoba ablaka elé. A szomszédok Mr. és Mrs. Gorsky voltak. Mikor Neil átmászott, hogy a labdát visszaszerezze, meghallotta Mrs. Gorsky hangját, amint a következőket mondja élete párjának:

– Orális szex? Azt akarod?? Orális szexet?? Majd akkor lesz itt orális szex drágám, ha a szomszéd gyerek a Holdon sétál!!!

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4