Székely

Március lévén, az ünnepek közeledtével tallózok a firkák között. Írva tallóz, aki él. Én tettem ezt.

Közel négy évvel ezelőtt, március 15.-e alkalmából, a székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés lehetséges Kiáltványa borzolta a nemzeti érzelmeket. Bár vannak erdélyi kötődéseim, nem tudom, találkoztam-e valaha eleven székellyel. Ideje pótolnom tudatlanságomat, legalább virtuálisan.

Mit kíván a Székely Nemzet?

1. Független Székely Köztársaságot!
2. Alkotmányozó Székely Nemzetgyűlés azonnali összehívását!
3. Független székely kormányt, országgyűlést és bíróságokat!
4. Székely nemzetőrséget és rendőrséget!
5.Több mint ezer éves demokratikus hagyományainkra, a székely székekre épülő társadalmi és gazdasági rendet!

“A székelyek közigazgatási területeit félezer éven át (1400-1872) székeknek nevezték (sedes). A szomszéd szászok földjén, mely önkormányzatot 1224-ben nyert, a közigazgatási kerületeket a XIII. század végéig vármegyéknek (comitatus) nevezik s csak a XIV. század elején váltja fel ezt a szék (sedes) szó. A székely székek valószínűleg ezek mintájára alakultak. (Írásos bizonyíték a szék elnevezésre 1325. -ben jelenik meg először.) Ennek az intézménynek főszervei az ő eleinte választott, (sorrakerülés) később részben kinevezett köztisztviselői voltak. Mindezek felett állott, mint az összes székek közös főtisztje a székelyek ispánja (comes Siculorum), aki eleitől fogva a királyi hatalom kinevezett képviselője volt.” Az ispán ráadásul  nem feltétlenül a székelyek közül neveztetett ki.  (Ennyit a több mint ezer éves demokratikus hagyományokról.)

6. Románia ismerje el, hogy a székely nemzetnek éppen annyi joga van az önrendelkezéshez, mint a románnak; a román kormány – tiszteletben tartva a népek elidegeníthetetlen önrendelkezési jogát -, ismerje el a független Székely Köztársaság szuverenitását!

7. Felszólítjuk a magyar kormányt, hogy gyakorolja védőhatalmi feladatait a független Székely Köztársaság érdekében!

8. Felhívunk minden magyart – a Kárpát-medencében és az emigrációban -, hogy támogassa ügyünket!

9. Felszólítjuk az ENSZ-t, az Európa Tanácsot és az Európai Uniót, hogy ismerje el a székely nemzet békésen kinyilvánított önrendelkezési jogát – hasonlóan a koszovói albánok fegyverrel kivívott önrendelkezési jogához!

10. Felszólítjuk a nagyhatalmakat, hogy ne akadályozzák meg a székely nemzet békésen kinyilvánított önrendelkezési jogának érvényesülését!

11. Felhívjuk a világ szabadságszerető államait, hogy ismerjék el a független és békeszerető Székely Köztársaság szuverenitását!

12. Felhívunk minden román demokratát, hogy álljon ki a székely nemzet szabadságjogai mellett!

Éppen ezért, mi egybegyűltek, gyermekeink és unokáink, valamint unokáink unokái jövőjéért esküszünk, hogy ebbéli szándékunktól eltántorítani magunkat életünk árán sem engedjük! Isten minket úgy segéljen!

Ámen: „NEM LEHET SZABAD AZ A NÉP, MELY MÁS NEMZETEKET ELNYOM!“

Nem lehet szabad. Legfeljebb győztes, gazdag és megelégedett.

Először is: kik a székelyek ?

”Hogy kik a székelyek, arra világosan azt felelhetjük, hogy a magyarság egyik, magyarságát megtagadni nem akaró népcsoportja, amely mióta tudunk róla, mindig magyarul beszélt, bár történelmileg nem volt épp mindig a többi magyarokkal egyforma sorsa és ezért nem egy különleges sajátossága alakult ki (különleges történelmi tudat, szervezet, a jelenben is meglévő nyelvjárási és néprajzi sajátosságok).”

Anonymus és Kézai krónikái, Werbőczi és Székely Estván Attila (Etele) népei maradványának tartották őket, s e népi hagyománnyá lett elképzelést Thury József rögzíti. Timon Sámuel szerint a székelyek neve „őr”, Fasching Ferenc kétségbe vonja a hun eredetet és jászoknak véli őket, Stilting, Pray és Jerney besenyőknek, Fejér, Pauler és Sebestyén kabaroknak véli őket, majd Erdélyi, bolgár-hun (eszegel) eredetet bizonygat, Hóman szerint onogur ivadékok, míg Németh Gy. szerint kabarok és így tovább. (Meg van ez kabarva rendesen!..)

Egy kis történelem: Erdély önállóságát firtatandó ne menjünk messzebb az időben vissza az 1400-as évek közepénél. További félreértések elkerülése végett bocsássuk előre, hogy Erdély önállósága nem a székelyek önállósága, azon egyszerű oknál fogva, hogy (ezidőtájt) Erdély területén a székelyek mellett a magyarok és szászok nemzetségei találhatók. A közigazgatásilag székekből álló nemzetiségi csoportok az aktuális uralkodókkal való viszonyaik szerint részesülnek különféle előjogokban. A székek területileg is elkülöníthetők. Székelyföld nem Erdély, csak része annak.

A Budai Nagy Antal féle felkelés néven ismert esemény után következik be az önállósulás első lépésének tekinthető kápolnai unió. Az önállósulási törekvések Mátyás alatt tovább folytatódtak, de az unió megerősítése és egyes adók az unión belüli szabad felhasználása már-már a köztársaság felé mutató szándéka Mátyást is fegyveres beavatkozásra ingerli. ( Az Erdély-székely összemosás tisztázására jegyezzük meg, hogy ezidőtájt a 425 ezer fős erdélyi népességből mindössze 55 ezer a székely.)

“A székelyek nagy része – mintegy 2,5-2,7 milliónyian (hivatalosan 1,7 milliónyian) – a Kárpát-medence keleti és délkeleti részében lakik és a magyar néptömbtől elszakadva, idegenektől körülvéve élik sajátos, elzárt életüket; magyarságukat soha meg nem tagadták.” (Dr.Kiszely István – jelenleg, 2009-2010, a Jobbik egyik „teoretikusa” – szerint.)

“Becslések szerint az egész világot tekintve számuk nem éri el az egymilliót, Romániában mintegy 665 000, Magyarországon 185 000 fő. ” (Kevésbé célirányosan elfogult források szerint.)

1499-ben az székelyek jogait Ulászló foglalja össze kiváltságlevelében. Ezután békésnek egyátalán nem nevezhető időszak következik, a székelyek nem csak a királlyal, de saját főuraikkal és a szászokkal is gyakran összekülönböznek. (Dósa (Dózsa) György.)

Erdély különállóságának megerősödésére I. János halála után nyílik lehetőség, egy sajátságos területi és politikai környezetben. ( A török elfoglalja Budát, Izabella királyné Erdélybe menekül a csecsemő (később II.) János királlyal és a kor egyik meghatározó politikusával, Utiesenis-Martinuzzi (azaz Fráter) Györggyel. Fráter György későbbiekben kialakuló hatalma az erdélyi fejedelemség alapja.

De nehéz idők következnek, Báthori Zsigmondot Basta generális legyőzi, a székelység megosztódik Basta hívei és elleneire, és a Radul vajdával szövetkezett Basta ellen harcoló egyetlen székely erdélyi fejedelmet, Székely Mózest, egy csíkszentmihályi székely! öli meg 1603-ban.

Bocskai mintegy kétéves fejedelemsége alatt viszonylagos egység és nyugalom tapasztalható, de a székelyeket főként a szászok elleni belharcaik miatt neki is meg kellett intenie. Erdély aranykora Bethlen Gábor és I. Rákóczi György alatt következik be. II. Rákóczi György hatalomvágya azonban 1655-tól kezdődően azonban újra a romlás felé taszítja Erdélyt, a lengyelek elleni hódító háború kedvező alkalmat ad a töröknek saját elképzelései érvényre juttatásában.

S a székelyek nyilvánvalóan saját lófőik, kapitányaik, vajdáik politikai ambíciói miatt egyaránt harcolnak osztrák, havasalföldi, török vagy bármely oldalon (akár egymás ellen is) saját megszerzett vagy megszerezni kívánt kiváltságaikért, előjogaikért.

Ezután minden másképpen lesz.

Az Emlékezetes Népszavazás enyhén szólva is megkérdőjelezi Magyarország alkalmasságát a “védőhatalmi feladatok” ellátására. Nem csak azért, mert a védőhatalomnak nem kizárólag a székelységre kellene vonatkoznia.

Sokkal inkább azért, mert a magyar politikai erők egy része képtelen felülemelkedni Trianonon, permanens izgalomban tartva szomszédaink hasonló erőit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük