Warning: Declaration of AMW_Related_Sub_Items_Walker::walk($elements, $max_depth) should be compatible with Walker::walk($elements, $max_depth, ...$args) in /web/htdocs4/belayahu/home/www/wp-content/plugins/advanced-menu-widget/class-advanced-menu-walker.php on line 0
Mindenki azt kapja – Firkál(g)atok

Mindenki azt kapja

M.R. mondja: *) “Aki tagadja a kommunizmus rémségeit én nem szeretnék barátkozni sem a Ő személyüket én sem ismerem Mindenjót a hazugságok világában .Álmodozzatok Ti nem hívők, hogy a kommunizmus jó..Mindenjót.”

Mondanám, tudtam, hogy így lesz. Mindig így végződik. Pedig vitatársam jelölt barátnak engem, én pedig figyelmeztettem: biztos-e benne, “hogy jó lesz-e egy site-ban az ellenséggel?” Tettem ezt egy linkkel a honlapomra, nevezetesen az Isten c. írásomra. A bloggert megismerhette, rám már nem volt kiváncsi.

Ahogy mondottam, az ilyesfajta istenvéled megtörtént más közösségi oldalakon is. Többé-kevésbé civilizált formában. Így megy ez.

Érdekes, hogy inkább a nők szeretik magukénak tudni az utolsó szó jogát. De a francba, egyenjogúság van, vagy mi, éngem is megillet.

(Azért szeretek barátkozni a Bélával. Vele egyszerűbb. – Nem érted bazmeg?!…nemazt mondom, hogy nem voltak a rémségek, hanem, hogy kommunizmus nem volt…veddföl a szemüveged!)…

„Aki tagadja a kommunizmus rémségeit én nem szeretnék barátkozni sem a Ő személyüket én sem ismerem.”

Hogyan nem vettem észre hamarabb. Igaz, nem kaptam sok olvasnivalót. Így azért érthetőbb, ha elbeszélünk egymás mellett. Tehát, a rend kedvéért, elmondom még egyszer.

Én nem azt mondom, hogy nem voltak rémségek a kommunista társadalom építésének mintegy százéves kísérlete során. Én azt mondom, nem volt kommunizmus, csak kommunisták, akik hittek a maguk bibliájában. És azt mondom, hogy ez a hit nagyon sok áldozatot követelt. De azt is mondom, hogy mindegyik hitre épülő intézményrendszer rengeteg áldozatot követel. Mert sokhitűség nincsen, ha valaki hisz, számára az az egyetlen elfogadható állapot.

Könnyű így-úgy számszerűsíteni egy jól dokumentált százéves ciklus áldozatainak számát. De aligha számlálhatjuk össze egy közel ezeréves fundamentum áldozatainak számát. Néha kapunk pár támpontot.

“A Pápai Állam jóindulatú teokráciájában 1823 és 1846 között (23 év!) több mint 200 000 embert ítéltek gályarabságra, küldtek száműzetésbe, vagy szabtak ki rájuk életfogytiglani börtönbüntetést, esetleg halált.” Mindezt azért, mert a Szent Inkvizíció úgy vélte, ezek az emberek „kárt okozhatnak a vallásnak.”

*)Megszünt blogprofil

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük