Húsz év jobbra

“Koubek szerkesztő úr minden szerdán vezércikket írt a kiváló járási hetilapba, a Vidéki Őrjáratba.

Teljesítvén ilyeténképpen élete e rendszeresen ismétlődő feladatát…a felsővárosi vendéglőbe indult, ahol minden szerdán éjjel tizenegy óráig üldögélt élénk beszélgetést folytatva a polgármester úrral, a járásbíró úrral, a gyógyszerész úrral, Kostelecky doktor úrral…és a helybeli őslakos értelmiség további képviselőivel közéleti kérdésekről, nemzetközi politikáról, az erkölcsök romlásáról, meg arról az egész nagyarányú züllésről, amely felfelé, lefelé egyaránt terjed, és hasonló komoly dolgokról, amelyekről azok a megfontolt férfiak szoktak beszélgetni, akik rendet tudnának teremteni a világon, ha erre valaki felkérné őket…

Nos, tehát egy ilyen szerdai napon Koubek szerkesztő úr…tökéletes erkölcsi elégedettséggel és belső egyetértéssel elolvasta, amit írt, helyeslően bólogatva a különösen keményen hangzó, úgyszólván a szíve vérével írt részleteknél. Hogy veszélyben a haza. (Azt is mondhatnám: a szakadék szélén állunk…) Mindenfelől rontás leselkedik ránk: az ádáz német, a vad magyar, az áruló lengyel, Bécs fekete-sárga hidrája. A pángermán eszme vaskeztyűs kezét nyújtja a vérszomjas magyar ábrándoknak. Egyre szorosabbra zárul a gyűlölség gyűrűje a szlávság körül…Ellenségeink csak akkor becsülnek bennünket, ha félnek tőlünk…Mi, csehek csakis a magunk erejében bízhatunk, ezért ideje, hogy a nemzet nevében leszámoljunk minden gyengeséggel, idegenimádattal, pacifizmussal és internacionalizmussal, melyek útján megvesztegetett ügyeskedő gazfickók idegen érdekeket szolgálnak, s arra törekszenek, hogy elvakítsák, erkölcsileg megbénítsák öntudatos nemzetünket. Erős kézre van szükségünk…” (*

Le a liberalista, kacskaringós farkincájú komenistaszocilista, karvalytőkésista multiglobalista bandával…fegyverbe, fegyverbe !!

Vagy, hogy is van ez. Na. A piacnak annyi. Predi megmondta. Ma még szabályoz úgy-ahogy. Mert betett neki is a globalizáció, úgy is, mint egy másfajta imperializmus. Ami ellen harcoltunk negyven évig. Namost, ha a piac nem szabályoz többé, nehéz idők jönnek. Momentén itt a globalizáció. Ami tarthatatlan, mert nem ismer határokat. Azért globalizáció. Ellene egyetlen fegyver lehetséges, a nemglobalizáció, az államiság erősítése, sőt, a nemzetállamiság, az ő kemény határaival. Másképpen nacionalizmus.

A nacionalizmus tudjuk hová vezet. Fenti kis idézetben említett Koubek szerkesztő urat a történet folytatásában különös álmok kezdik gyötörni. Vezércikke újra és újra íródik, csak a “Mi csehek” helyébe Mi, magyarok, Mi, németek, Mi, románok, oroszok, franciák, britek, olaszok, szerbek, venezuelaiak…

Barátaim, mi legyen? (a sör elfogyott…) Ha nem a piac szabályoz, valakinek, valaminek kell. Majd a nemzetállam megmondja, mi legyen. Ja. Tervutasítás. Nemzetállami KGST. Ilyen már volt. Globalizáció? Na, nem, ilyen is volt. Errefelé internacionalizmusnak hívták.

Erős kézre van szükségünk. A mítosznak vége. Predi megmondta. Mondott ezenkívül még valamit ?

(* K.Capek: A szerkesztő különös álmai –

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Question   Razz  Sad   Evil  Exclaim  Smile  Redface  Biggrin  Surprised  Eek   Confused   Cool  LOL   Mad   Twisted  Rolleyes   Wink  Idea  Arrow  Neutral  Cry   Mr. Green