Teremt, és..

“Az Úr a magasban volt, és négy angyal vette őtet körül. Nagyon szépen megvoltak ők ott. Az Úr elhatározta egyszer, hogy teremt egy világot. Eztet megbeszélte az angyalokkal. Erre föl Lucifer mindjárt beleszólt az Úr gondolatába:

 – Persze neked nem elég, hogy mi itt négyen dicshimnuszokat dalolunk és körülveszünk tégedet, hanem még a földet is akarod népesíteni, hogy még azok is neked dicshimnuszokat énekeljenek és ők dicsérjenek téged!? Hát ezzel nem elégszel meg itt fönn?!”

No, Luci ! ládde azt a csillagot ott fönn, hát eriggy, hozz egy kis fődet, gyúrunk belüle embert. Ment Lucifer morogva és hozott egy jó marékkal. – Nesze, gyúrjál, de én mán montam, engem nem érdekelnek a kisded játékaid…

Az Úr meg összegyúrta, de nem sikeredett valami jól. Nézte, nézte, majd aszonta a Lucifernek : – Tudod mit, ördög, vidd vissza ahonnét hoztad, el lesz ez is ottan, míg nem csinálok valami jobbat..

“Az Úr pedig mégis megalkotta a földet. Etartott pár napig.” Azután meg már nem ért rá többé a emberrel vesződni.

“Lucifert pedig elűzte maga körül. Lucifer akkor lement a magasságból és a mélybe süllyedt, amit pokolnak nevezünk. És akkor Lucifer elhatározta, hogy ő mindig ellenkező dolgokat fog művelni, mint amit Isten akar. Ez így is történt, úgyhogy a mai napig az Úrnak és az és az ördögnek állandó viszálya van a népek fölött.(*)

“Mesélték, hogy közel van a mennyország kapuja meg a pokol kapuja. Közel    vannak. És a mennyország kapuja mindig csukva van, s ott, ahol mennek a bűnösek, ott elágazik kétfelé az út: a pokol kapuja, meg mennyország kapuja. S ott választja meg Isten, hogy melyik úton menjenek: melyik megy pokolba, s melyik a mennyországba. S, a pokol kapuja mindig nyitva van.” (*) Az mindig nyitva van.

“Vonzó gondolat, hogy a Teremtő egyszerűen tréfált…Márpedig…az ember teljesen mellékes és lényegtelen a kozmoszhoz képest, ennélfogva a manicheus mítosz primitív közhely. Másképp mondom: ha volt teremtés,…akkor az olyan szintű tudást igényelt, amelyben nincs helye együgyü tréfának. Mert a rossz…nem lehet a tökéletes bölcsesség megtestesítője. Értelmem azt mondja, hogy a Teremtő nem lehet manipuláló kis gazfickó, aki gúnyosan nevetgél teremtményein. Amit rosszindulatú beavatkozás eredményének vélünk, nem lehet egyéb, mint egyszerű tévedés, számítási hiba, de ez esetben a gyarló istenek nem létező teológiájának körébe lépünk.” (**)

Ha volt teremtés, gondolkodik el Lem. Szóval, ha volt teremtés, az ember szempontjából abszolút véletlen lehetett, és nem feltétlen egy felelősségteljes felnőtt műve kellett legyen.

 

A Szent Család boldogan éldegélt valahol a Mindenségben. A szülők végezték napi dolgaikat, szőtték, mosták vasalták a végtelent, s ha kedvük volt csillagokat hímeztek rá, és így tovább. A gyerek közben játszott, színes buborékokat fújt hidrogénből, héliumból, metánból, ami éppen kéznél volt. Ám egyszer a buborék kutyulmány balul sikeredett, s a nagy bumm után a gyerek egyedül találta magát, kormos kis seggén. Se szülők, se otthon, se buborék, csak sötétség, káosz, gázok, gőzök. Kotorászott a céhánégyben, az oxigén elégett, majd bőgni kezdett…s lőn élet ?

A csillagközi szél pedig belekavart a hamuba, belefújt egy buborékot a semmibe, benne egy kis déenessel, s így lettek azután az osztódás során a mosó, vasaló csillaghimzők és a tűzzel játszadozó pszichopaták. A gyerek azután nevelőszülőkhöz került, s mire leérettségizett elfelejtette az egészet. S folytatja, ahol abbahagyta.

Mi pedig elkezdtük enni egymást a buborékban. Jó darabig nem volt semmi baj, a nagyobb- erősebb megette a kisebb-gyengébbet. Ám egy nap, egy kisebb-gyengébb kitalálta, hogy őt nem lehet megenni, de a többiek nagyon röhögtek ezen. Satnya azonban éppen megfenyegette őket, hogy majd jól meg lesznek büntetve, (amin ezek még jobban röhögtek) amikor egy hirtelen vihar villáma csapott a közelbe. És az izomagyúak rögtön elhitték, hogy ehhez Satnyának köze van, s Satnyának azontúl nem volt más dolga, mint a kis kormos seggűvel fenyegetőzni, ha nem a kedve szerint alakultak a dolgok. A gyermek pedig időről időre felbukkan, súgdos Satnyának, (ilyenkor például a moche-k kiírtják egymást). Meg ilyenek.

 

Elismerem, ez sem egy egyszerű verzió. A délolasz arzanoi gyerekeknek, akiknek elébb volt hittanórájuk és muszájból katolikusok, az “eredeti” verzióból kell dolgozatot írjanak.

“Istennek hét napba, pont egy hetébe került a teremtés…Az első őskori embert a saját képére és hasonlatosságára elnevezte Ádámnak.

Ádám, miközben a bordája aludt, megteremtette Évát. Ádám és Éva nem fogadták meg Isten parancsát, hogy ne egyenek meg egy almát, Isten ezért kiűzte őket a paradicsomból. És mondá: ” Először is kiűzlek benneteket, másodszor meg fogtok halni! Ami Évát illeti ikreid lesznek, de egyik se hasonlít a másikra.”

Ábel nagyon barátságos fiú volt, mainak is bőven elmenne. Káin nem, az egy hülye állat volt. Amikor megszülettek, Éva azt mondta nekik: “Most rögtön nekiálltok fájdalmak közepette a kétkezü munkának, mert rátok is átragadt egy kis eredendő bűn.”

Ábel a birkákkal legelt. Káin a parasztokat művelte…Egyik nap Káin fogott egy botot és úgy megvagdalta Ábelt a fején, hogy az már túlzás, és Ábel meghalt. Ez volt a harmadik világ első gyilkossága, utána még rengeteg ilyen következett.” (***)

“Az az ember, aki más élőlényeknek árt, az nem jut a mennybe még akkor se ha énekelte a Védák himnuszait, adományozott, lemondásokat végzett vagy esetleg áldozatokat mutatott be. Az erőszakmentesség a kegyesség legmagasabb formája.” (Padma Purana 31.25-25)

Hát kérem…lehet fényenni, vagy éhendögölni. (legalábbis PaPu szerint.) Vagy óne menny. (Vajh, hogy számolta ki, hogy az univerzumban 8 400 00 életforma van ?) Tudjátok mit ? A francnak se kell olyan menny, ahol PaPu-k vannak. És ez nem jelent egyet az erőszakossággal. Ez csupán a Satnya félelme az erőstől. Az életben maradáshoz  enni kell, az evéshez pedig gyilkolni kell. A gyilkosság márpedig árt az az élőlényeknek.

 “Ezért ma is azt gondolom, hogy a Mindenható Teremtő akaratával összhangban cselekszem:” mondá eme szigorú tekintetű úr abban a művében, mely az ő harcáról szól.

 “Nekem az országot kell építenem, kis o-val, az országot – ami a magyar nemzet e világi országa -, és nagy O-val is, az országot, Isten országát, és ez a magasabb rendű célja és értelme annak, amit teszek.”…

 NE ÖLJ -diktálta az Égő Csipkebokor. Hehe. Kőbe van vésve.

“Józsué könyve beszámol az ismert kémkedési-erkölcsrajzi-tömegmészárlási afférról , mely Jerikó városában esett meg. Isten ugyanis ígéretet tett Józsuénak, hogy el fogja foglalni Jerikó városát…”

Józsué azonban bizalmatlan egy fráter volt, biztos, ami biztos kémeket is küldött a falak mögé, abszolúte titkos megbízatással, ezek pedig abszolute rátermett kémek lévén a legkézenfekvőbb búvóhelyet választották kövér Rácháb combjai között…s csakhamar oda volt a küldetés titkossága.
Rácháb agya lázasan kattogott : Ha leleplezem a kémeket, érdemeket szerzek a hercegnél… ám ha ezek beveszik a várost, mi a fenét érek vele, felkoncolnak engem is, ha viszont nem leplezem le őket áruló leszek, bár kutyába se vesz engem ez a város, magányos vagyok, tőlük akár éhen is dögölhetek, fonnyadtan öregen…”Vaktában döntök: megmentem a kémeket…néhány heti rettegés, azután pedig – micsoda életem lesz! Prémek, ékszerek, mindennap törökméz, opera…” és egyezséget kötött a kémekkel.

“Ezek után kezdődött a zenés rész.

Isten pontosan kidolgozta a város ostromának tervét, Józsua pedig pontosan végrehajtotta az utasításokat. Ahelyett, hogy ostromgépeket és ágyúkat vonultatott volna fel… papokból álló fúvószenekart szervezett, és megparancsolta. hogy járják körül a város falait harci indulókat fújva;” így ment ez hét napon keresztül, (ez a hetes nyilván isten szerencseszáma lehetett noha nem volt már formában, korábban hét nap alatta világot is összeeszkábálta), az ostromlottak kinyúltak a röhögéstől, mígnem kiszakadt a támadó seregből egy utolsó nagy everybody. Banzáááááj ! No ez már sok volt bigbandből, s Jerikó falai leomlottak.

 

“Most kezdődött a történet tömegmészárlási része:”

És amíg a sebtében összehívott városi közgyűlés az alkotó ellenzékkel azon vitatkozott, hogy melyik frakció csókosa spórolta ki a sarat a kövek közül, “a hadak Isten parancsára behatoltak a városba, és ott lemészárolták, mint ahogy az Írás ecseteli: “az embereket, asszonyokat, kisdedeket és öregeket, marhákat, juhokat és szamarakat”. A fellehető kincseket magukkal vitték a papok, majd az egész várost felgyújtották egyetlen ház kivételével. Ez Rácháb háza volt.” Na ja, a választási ígéreteket meg kell tartani, kerül amibe kerül…

“Azután az egész hadsereg elvonult, és Rácháb zokogva vetette magát a földre. Egy teljesen kihalt     városban  maradt az egyetlen épen maradt házban, romok, hullák, por és pernyeszag között, teljesen   egyedül, barátok, oltalmazók  és  üzletfelek  nélkül. Nem  volt itt bunda, sem ékszerek, törökméz, opera.. .

Egy dolog ejt gondolkodóba ebben a történetben: fizikailag teljesen lehetetlen, hogy a város falai kiabálás és hét kürt szavára leomoljanak, tehát biztos, hogy itt csoda történt. Ha azonban Istennek különben is csodát kellett tennie,”… mi a bánatért fárasztotta halálra egy hétig a hadsereget, csinált hülyét a fúvószenekart alakító papokból, tán utálta őket, a harci indulókat viszont imádta, különösen a rézfúvós változatokkal nem tudott betelni… “És valóban – később mindent elkövetett, hogy minél több harci indulót hallhasson…”

Tanulságok:

“Első tanulság : Rácháb helyzete. Ahhoz, hogy az ember nagy összeütközések idején mentse a fejét, nem elegendő, ha fizikai értelemben prostituálja magát.

Második tanulság: a kémek helyzete. A Gondviselés ujja különböző furcsa helyekre vezetheti az embert, de ez mindig valami rejtett, az emberiség javát szolgáló fontos cél érdekében történik.

Harmadik tanulság: Rácháb helyzete. Ne állítsuk meggondolatlanul, hogy “magányosak vagyunk az emberek sokasága közepette”, mert ha valóban magányosak leszünk, megértjük a különbséget.

Negyedik tanulság: az általános helyzet. Fújjuk a kürtöket, fújjuk rendületlenül, hátha történik valami csoda.” (****)   

A ne ölj további pikantériáját a régészet szolgáltatja. A Józsué hadjárat leírása során harmincegynéhány “tömegmészárlási affér”-ról esik szó, vagyis ennyi “város” elfoglalásáról. Ezek között a városok között van jó néhány, amely – a régészet szerint – az esemény időpontjában még nem is létezett. Oh, donna mizéria ! amúgy is hadilábon áll az egész “ősi kézirat”. A Teremtés úgy tűnik, nem igazán akar tudomást venni néhány millió megelőző évről.

Jozsué pedig monda a népnek: “Kiáltsatok, mert néktek adta az ÚR a várost! És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az ÚRNAK szentelve…Hanem mivel minden ezüst-és arany, meg réz és vasedény az ÚRNAK van szentelve, az ÚRNAK kincse közé jusson…” És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a számárig, fegyver élivel…A várost pedig megégeték tűzzel, és mind azt a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az ÚR házának kincsei közé.

Felemelő történet. Affér afféle eredeti tőkefelhalmozás.

De alkalmat adott egy kíváncsi kutatónak a vallás és erkölcs összefüggőségének kutatására. George Tamarin izraeli pszichológus mintegy ezer 8 és tizennégy év közötti gyermeknek tette fel a kérdést: helyesen cselekedett-e Józsué?

66% teljesen egyetértett az irmag nélküli pusztítással, és a legjellemzőbb indoklás a más vallásba, vagy éppenséggel népbe beolvadás rémképe volt. Teljesen elutasította 26 %, mert az állatok és javak az izraelieké lehettek volna. A népirtás, mint esetlegesen elitélendő cselekmény fel sem merült.

Nem kevésbé érdekes a kontrollcsoport hozzáállása.

Itt Józsuét \”Lin tábornokkal\” helyettesítették, az eseményt pedig a 3000 évvel ezelőtti Kínába helyezték. Az eredmény pont ellenkező volt. Vagyis a még romlatlannak tekinthető gyermekek értékítélete egy barbár népirtást illetően azonnal helyre áll, miután nem, befolyásolja őket a szüleik vallásos környezetével együtt szocializálódás, illetve lojalitás érzése. (R.Dawkins nyomán)

(*)Lammel-Nagy : Parasztbiblia

(**)Stanislaw Lem: Az Úr hangja

(***)Marcello D’Orta: Isten ingyér teremtett bennünket

(****) Leszek Kolakowsky

Leszek Kołakowski 1927-2009

„A mester és barát halála pillanatában a nagy szavak feleslegessé válnak. Csak ennyit mondjunk: köszönünk mindent, Leszek, a barátságodat, a bölcsességedet, a nyíltságodat és a jóságodat, amellyel oly bőkezűen elhalmoztál bennünket.”

John Gray brit filozófus „az értelem és a hit titokzatos viszonyát” feszegető gondolkodóról írt ragyogó esszéjében megállapítja: „a múlt században általános meggyőződés lett, hogy a definitíve megválaszolhatatlan kérdéseket nem is szabad feltenni”, Kołakowski ezt másképp látja, úgy véli, „ha nem tesszük fel azokat a kérdéseket, amelyekre nincs válasz, sosem ismerjük meg az emberi értelem határait”.

Ki volt ez a Leszek Kołakowski, aki állandóan a határokat feszegette, és akinek életútja talán épp ezért csupa paradoxon? 1927-ben született Radomban, hagyományosan antiklerikális és szabadelvű családból, anyját kisgyerekkorában elvesztette, apja tanár és pedagógiai író, szocialista, sőt kommunista barátokkal, a német megszállás alatt részt vesz az ellenállásban, a gestapó végez is vele. Az ifjú Leszek már gyerekfejjel büszkén vallja „vallástalannak\” magát (nincs is megkeresztelve), emiatt kénytelen iskolát változtatni.
A háború után belép a pártba, az ötvenes évek elején friss filozófusdiplomával a varsói egyetem marxizmus-leninizmus tanszékének élére kerül, sőt a sztálinista hatalom ideológiai korifeusa lesz, aki egyetlen szavával dönt sokak emberi sorsáról és tudományos pályájáról, a régi világból itt rekedt „polgári filozófusokat\”, köztük saját tanárait, el is tűnteti a süllyesztőben, amit sokan soha nem bocsátanak meg neki. De 1956-ban, amikor az időben megújuló lengyel pártvezetésnek még sikerül stabilizálnia a helyzetet, ő a radikális értelmiségi kritika egyik hangadója, Mi a szocializmus? című röpiratát ki is cenzúrázzák a Po Prostu hasábjairól. 1966 októberében aztán a varsói egyetem történettudományi tanszékén a ZMS, a hivatalos ifjúsági szervezet felkérésére előadásban elemzi az 56-os megújulás szellemének szertefoszlását – ez már a 68-as március előjátéka. Kołakowskit kizárják a pártból, erre a szellemi élet számos prominens egyénisége látványosan kilép, az események felgyorsulnak. Mickiewicz Ősök-jének betiltása után ő a demonstráló diákok mellé áll, eltiltják oktatói tevékenységétől is. Az értelmiségellenes-antiszemita kampány tetőfokára hág, Kołakowski elhagyja az országot, előbb Párizsba megy, majd Oxfordban települ le, ott tanít, közben az amerikai Yale és Berkeley egyetemekre is meghívják.
Még odahaza, a hatvanas évek közepén jelenik meg Vallási tudat és egyházi kötelék címmel egyik alapvető, korszakos műve a 17. századi kereszténység szabad szellemeiről, a „kegyelem” adományait egyénien értelmező eretnekekről és misztikusokról, a „szabad\” hit és az intézményes vallás konfliktusáról, és már az emigrációban, a hetvenes évek derekán jön ki a másik monumentális opus, A marxizmus fő irányai. Mindkét mű vádbeszéd a dogmatizmus ellen, de túl ezen Kołakowski szellemi horizontjának megváltozásáról is tanúskodik, a maga részéről végképp leszámol a marxizmussal, ugyanakkor mind nyitottabb és mind elfogadóbb a keresztény tradíció értékei iránt. „Tulajdonképpen keresztény vagyok”, állítja egy kései interjújában, de ezt is úgy érti, hogy egyszerre érzi magát „az evangélium és a felvilágosodás örökösének”. Odahaza az utóbbi húsz évben katolikus lapok és kiadók előszeretettel közlik, bár soha nem veszi fel a keresztséget, s a család által kiadott gyászjelentésén is az obligát kereszt helyett csak egy olajág van.

Spinozáról írta a doktorátusát, Rotterdami Erasmust tekintette igazi mesterének, sokan korunk Erasmusának tartották, megvolt benne a gondolkodás bátorsága, olyan fokon és olyan erkölcsiséggel, ami a legkiválóbb európai szellemeket jellemezte. Szembe tudott nézni saját tévedéseivel, szembe mert szállni a „korszellemmel”, fel tudta tenni a legkényesebb kérdéseket. A határokat feszegette: a marxizmus, a kereszténység, a gondolkodás, a ráció és az irracionalizmus határait. A saját emberi mivoltára, a saját határaira volt kíváncsi. Ettől oly hallatlanul izgalmas, hamisítatlan szellemi oknyomozás minden írása. Rendkívül termékeny író volt, néhány könyve, a Metafizikai horror, a Ha Isten nincs…, a Kis előadások nagy kérdésekről olvasható magyarul is, műveinek nagy része azonban nálunk ismeretlen. A rendszerváltás előtt a nevét se lehetett leírni, mégis ő volt a változás előszelét jelentő, írók és gondolkodók megálmodta virtuális Közép-Európa királya. Adam Michnik, aki személyesen is a tanítványa, a szombati Gazeta Wyborczában az egész szerkesztőség nevében búcsúzik attól a Kołakowskitól, aki „a remény jele volt a reménytelenségben”

Pályi András| NOL| 2009. július 19.

One Response to Teremt, és..

  1. L75 szerint:

    A kutatást vezető csillagászok nemrég közzétették az összes buborékjelölt katalógusát. A teljes katalógus összesen 2600 buborékot és 599 porívet tartalmaz. Az eredményeket nemrég közölte a brit Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Társaság). https://www.csillagaszat.hu/hirek/extragalaktikus-csillagaszat-hirek/buborekokkal-teli-csillagkeletkezesi-regio-a-spitzer-felvetelen/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük