Orbán új arca

“Van-e Orbánnak új arca” tevődik fel a kérdés a Mo.hu fórumán. Hát, nem is tudom…

Még felszed pár kilót, …

Nem, úgy vélem, Orbánnak nincs új arca. Orbán hasonlít. Merő egy mimikri az ember. Akár egy kaméleon. Minden esetre a nyelvnek   mindkét élőlény esetében igen fontos szerep jut. 

* * *

“Levél Gömbös Gyulának (1886-1936)

Hát Uram, (ahogy pestiesen mondjak) az nem semmi, ha egy hetven éve elhunyt politikustól meg ma is van mit tanulni és (az utóbbi hónapok eseményei alapján úgy tűnik) a mai jobboldal önhoz járt iskolába. Nincs is ebben semmi különös, ha tudjuk, hogy 1923 őszén a Bethlen-kormánnyal szembenálló jobboldali ellenzék vezére lett, s ebben a minőségében milyen gondokkal kellett szembenéznie

Az ország már-már válságos helyzetében egy kilátásba helyezett, nagy összegű (felhasználását illetőn a Népszövetség által ellenőrzött) kölcsön azzal fenyegetett, hogy elkezd javulni a gazdaság állapota, akkor pedig a kormány leváltása is késhet. “Lehet – fejtegette Ön a T. Házban 1923. október 9-en – hogy 1-2 évig majd könnyebben fogunk élni, de ezalatt kiölnek minden nemzeti érzést, magyar egyéniséget, öntudatot!” Arról kellett tehát meggyőzni a közvéleményt, hogy “a jelenlegi pénzügyi kormányzat megint csak elherdálja a pénzt, rossz gazdasági politikát fog ezzel is folytatni”.

A megoldás egyszerű: “mielőtt ez a kölcsön jön, olyan kezekben akarjuk látni a kölcsön felhasználását, amely a magyar agrárérdekeket favorizálva természetes gazdaságpolitikai vágányra tereli a gazdasági életet”. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az a bizonyos kéz kinek a keze volna. Pártjának nagygyűlései rendre tüntetésekbe torkolltak, s Cegléden, 1923. szeptember 30-án Lendvai István képviselő már a “Bethlen takarodj!” jelszót is bedobta: “a nemzetgyilkoló pénzügyi és gazdasági politikáért, azért, hogy sok keresztény iparos kénytelen a műhelyét becsukni, Bethlen Istvánt teszem felelőssé! Azt mondom, gyere ki Bethlen István a magyar nép elé, felelj a népnek, ha pedig ezt nem mered megtenni, takarodj!” Lendvai kórusban ismételt utolsó szavai után Ön mondta ki, hogy “véget kell vetni a politikai komédiázásnak, az igazság politikáját kell folytatni! A kormány nem méltó arra, hogy a nemzetet válságos időkben képviselje!” Beszedét ezzel zárta: “kiadom a jelszót: huj, huj hajrát fogunk kiáltani!” (Nem hiába tartottak Önt sportembernek).

Azt is Öntől tanulta a mai jobboldal, hogy nemcsak lehet, de ajánlatos is (a tényekre fütyülve) orákulumként viselkedni és bátran kijelentheti a T .Házban: “ha a kormányzás általános politikájáról megszavaztatnák a magyar népet, ez a kormány számára csúfosan végződnék!” (1923. december 17.) Parlamenti ülés ez idő tájt nem múlhatott el anélkül, hogy Ön ki ne jelentse: “felszólítjuk a kormányt helyének elhagyására” (1924. március 21.) vagy: “Követeljük az eredménytelenségbe befulladt kormány haladéktalan távozását!” (1924. április 16.). Az meg egyenesen elképesztő, hogy már nyolcvanhárom évvel ezelőtt felvetette a “véres felelősség elvét”, vagyis azt, hogy “aki a nemzet sorsának hajóját kormányozza, vagyonilag is, életével is felelős a rábízott nemzeti javakért”. (Azzal is mintát teremtett, hogy kormányra kerülve eszébe sem jutott önmagára vonatkoztatni a “véres felelősség” elvet). Ön is országjáró körútja minden állomásán hangoztatta, hogy “ne csak a vezérekben legyen meg az elhatározás, hanem egész tábor álljon mögöttünk!”, és tudatában volt, hogy az “egész tábort” alaposan meg kell szervezni.

Amikor 1932. október 1-én miniszterelnök lett, szinte első dolga volt a Nemzeti Egység Pártjává átkeresztelt Egységes Párt laza úri kaszinó jellegét megszüntetni. A Pesti Hirlap október 27-i tudósítása szerint már első sajtóértekezletén elhangzott: “Gömbös Gyula bejelentette, hogy ezentúl ő maga fog elnökölni mindenkor az értekezleteken. A párt vezetése öttagú vezérlőtanács kezében összpontosul. Fiatalabb képviselők fogják irányítani a vidéki szervezés munkáját és katonai mintára fogják gyakorolni a felügyeletet egyes szervezetek fölött”. A következő lépés az volt, hogy 1932 novemberében a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a nagyhatalmú TESZ-nek az alapszabályát módosították és Önt “országos örökös vezérelnökké” választottak.

Ez pedig azért volt fontos, mert a TESZ-nek 1652 község törvényhatósága is tagja volt s így Ön azoknak is közvetlenül parancsolhatott. A TESZ-székház avatásán fel is szólította hallgatóságát: “Azt kérem tőletek, hogy ne kritizáljatok, hanem engedelmeskedjetek!” A TESZ – nek tagszervezete lett a Nemzeti Egység Partjától látszólag független, országos mozgalom, a Nemzeti Munkaközpont is, amely (magától értetődően) szintén az Ön vezérelnöklete alá tartozott. Vagyis: szó és tett harmóniáját jelezte, amit 1935. június 14-en is mondott a T. Házban: “A mai viszonyok közt az egy akarat érvényesülésének elve a fontos, amikor nem lehet tanácskozásokkal és vitákkal eltölteni az időt”. A pártban is fenntartotta magának a jogot, hogy a helyi szervezetek elnökeit, a választókerületek vezetőit, és a képviselőjelölteket is Ön nevezze ki.

“Olyan munkatársakra van szükségem – írta megbízólevelükben -, akik lankadatlan kötelességteljesítéssel, férfiasan küzdve alkotni és győzni tudnak. Abban a tudatban, hogy ilyen munkatársra találtam, a Nemzeti Egység községi partszervezete elnöki tisztségével megbízom. Vezéri üdvözlettel: Gömbös”. A megtiszteltetésben részesülők egy formanyomtatvány kitöltésével válaszolhattak: “Vezérem! A Nemzeti Egység élharcosává történt megbízatásomkor a kitüntető bizalmat köszönöm és fogadom, hogy tisztségemet Vezérem iránti feltétlen hűséggel fogom betölteni”. (Ennek a bevezetésével a tanítványai még adósak, de ami késik, nem múlik, hiszen az ötlet roppant praktikus). Pártjának mindenesetre alapelve lett, miszerint “a Nemzeti Egység szervezetei azért vesznek részt a politikai erőpróbák harcában, hogy a Vezérnek segítségére legyenek az egyes alkotmánytestületek személyi összetételében”.

A hatalmi koncentrációnak erről a formájáról mondta 1936. január 1-en Bethlen István, hogy “a szervezésnek ez a módja csakis a politikai ellentétek elvadulásához vezethet az országban. Arra fog vezetni, hogy az eddiginél is elkeseredettebb pártoskodás támad magyar és magyar között és állandósul a testvérharc”. Sebaj, efféle károgásra egy jobboldali politikus mitsem ad, ahogy utódai is a “kicsire nem nézünk” elve alapján, szemük rebbenése nélkül teszik, csak teszik a dolgukat.”

Feladó: Nyerges András
(Népszava Online – Reflex 2006. november 28.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Question   Razz  Sad   Evil  Exclaim  Smile  Redface  Biggrin  Surprised  Eek   Confused   Cool  LOL   Mad   Twisted  Rolleyes   Wink  Idea  Arrow  Neutral  Cry   Mr. Green