Távolnyugat

Amikor beteg vagyok, ráérek kicsit törődni az egészségemmel. Nem kell sehova menni, az ember csak törődik. Egyik helyről a másikra. Mert ilyenkor seholsem jó, a legjobb dögleni. Megint a távolkeleti gyógyászatnál kötök ki.

Vonz egyszerű exkatedrasága. Lévén egy faj vagyunk, ami jó a távolkeleti embernek, jó a tőle távolnyugati embernek is. És amire már évezredekkel ezelőtt a keletiek rájöttek, az most is igaz, csak a tőlük nyugatiak még nem jöttek rá.

Nézzünk egy egyszerű esetet. “Biológiai szempontból az emberi képességek és az életkor kapcsolata mindenkinél különbözik.” Ez így elég triviális, nem? Nyilván egy harmincéves maláj teherhordó gerince nem azonos egy ugyanidős valamire való politikuséval, bárhol a nyugati világban. A harmincéves maláj teherhordó gerince legalább negyvenöt éves, miközben a valamire való politikusé még jóformán ki sem fejlődött. Annak ellenére hogy palma sub pondere crescit, a maláj teherhordó várhatóan hamarabb folyamodik rokkantsági nyugdíjért mint a politikus évfolyamtársa.

“Az agyi teljesítő képesség teszt az agymunkán alapszik és megmutatja a valódi biológiai életkort.” A teszt egyszerű. “Csukja be egyik szemét és álljon féllábon. A huszas éveikben járó fiatalok kb. 90 mp.-ig tudnak így megállni, de a 65 év körüliek legfeljebb 25 mp.-ig.” Táblázat mellékelve. Ezt a letisztult egyszerűséget imádom a keletiekben. Már akkor tudták, amikor mi még a másodpercet sem ismertük.

Menten ki kell próbálnom. Béla ugyan hablatyol valamit arról, hogy az agymunka lévén ne várjak túl sokat az eseménytől, (de milyen rohadék, még lábra sem álltam, már eleseményről álmodozik..) de én az ilyenekre csak izomból válaszolok…

Kerítek egy stoppert. A Béla most azon kezd akadékoskodni, hogy melyik lábbal kell állni, mert fél lábon nem lehet, de nem figyelek oda, mert azon töröm a fejem, melyik szemem hunyjam be, ugyanis, legalább négy variáció van, hacsak nem egy félszemű, falábú japán kalóz találta ki az egészet, hogy előrébb hozza az ebédidőt.

Na, jó. Nem relaxációs félóra ez, lerúgom a papucsot, becsukom a szemem, majd kinyitom az egyiket, közben felemelem az egyik lábam és seggreülök stopperestől. Úgy másfél másodperc alatt. Ez olyan exitus közeli szintidő, ennél azért jobb vagyok. A stopper az oka, ha Béla abbahagyja a röhögést a kezibe adom, talán tud háromig számolni a kezdéshez, a stoppert meg majd én kiértékelem.

Bal láb, bal szem. Elsőre 105 mp. Jobb vagyok, mint a 16-25 évesek. Béla nem hisz a szemének, pedig neki nyitva mind a kettő. Azt mondja csaltam, néztem közben a faliórát. Nem volt előírva, hogy nem lehet. Jóvan!.. most kereszbe…jobb láb, bal szem…és vedd le a szemüveget!! Hatvannál kicsit hasonlítok a szomszéd Gézára a hatodik feles után, de csak mert rásandítok a faliórára… Megint 105 körül van.

Nyavajás népség ez a keleti! Semmit se tudnak rólunk. A következő ezer évet egylábon is kibirjuk, büszkén énekelve a Farkasok dalát!

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4