Kikelet extrákkal

 Úgy vagyok az őszi elmúlással, hogy jó volna, jó volna még egy picike a langyos, sárga-piros-pink-bordó napokból, de mikor már lehull a sok szép színes levél, megjönnek a téli tennivalók, és nem érek rá azon szomorkodni, hogy elmúlt a nyár, az ősz, és jön a zord tél, mert először is hol vannak már azok a zord telek?

Minden évszak összemosódik lassan, és csak december 21-ig kell kibírni, mert akkor valahol messze elindul a fény, és megfordul a sötétség, és lassan-lassan egyre hosszabbak lesznek a napok, és mindjárt jön a Jézuska, mézeskalácsot kell sütni, ablakokra téli havas tájakat fújogatni, beiglit sütni, vendégeket várni meg minden. Meg persze a madárkákat etetni, mert a kukacok kikelete még odébb van, elbújtak jó mélyen a fakérgek alá, jó, ha a gondos gazda segít aprónépének a túlélésben.

Most persze bánatom van, mert nem lehetek velük, ott a nagy szatyor fekete szotyola, én meg itt, és a kórház fogságában voltam magam is, várván a kikeletet, a szabadulást, mint a rabmadár.

Mivel ősztől tápláltam őket, kerekek, szépek, egészségesek, kis gombóckák lettek, remélem átvészelik nélkülem a rossz időket.

És aztán, amint mehetek, rohanok, és majd harsan a zöld, nyílnak a nárciszok, a fák menyasszonynak öltöznek, a langyos napsütésben csak ülök a teraszon és hallgatom a nyitnikéket, a méhek zsongását. Még akkor is lesz a madáretetőben eleség, mert hiába a sok jó dagi kukac, szeretem elkényeztetni a kis szépségeimet. Néha az orromat majd’ leviszik, már annyira megszoktak, és imádom őket.

Remélem mindenki meglesz a névsorolvasásnál, cinkék, csuszkák, harkályok, kicsik és nagyobbacskák, akiknek a nevét sem tudom, és kezdődhet a tavaszi szorgos munkálkodás, madárkák és Madáranyókák részéről egyaránt.

Remélem idén nem úgy folyik majd a hancúr, mint tavaly, amikoris Bluncika kiskutyám szűnni nem akaró boldog ugrálása, arcom nyalása, közepette majd’ megbolondult örömében, hogy a harsogó zöld fűben végre a gazdi elvetette magát, és játszunk, játszunk! Én ott feküdtem kiterülve, mellettem az elektromos kapálógép, amit esés közben hála Istennek nem a lábamra rántottam, csak úgy zuhantunk együtt, én ki a barázdából, az meg be.

Kutyika meg birkózott velem, én meg leltároztam a tagjaimat, tört-e valami, vagy csak ütődött, aztán mivel a leltár pozitív lett, a hanyattfekvésből hasra fordultam, és csikiztem, dögönyöztem Bluncikát, aki gondolta, nem is érti, eddig mit okoskodott ez a gazdi, a szép új fű mire való, ha nem a hancúrozásra, a fenének kell itt ilyen félelmetes berregőkkel túrni a földet, tiszta marhaság, ez csak a kiskutyák riogatására van kitalálva. Hát nem vagyunk mi vakondok!

Így hát a szeizmikus hullámkeltő zuhanásból – amit állítólag a Földtani Intézet műszerei is regisztráltak, mint kisebb helyi földrengést – nagy hahota és vircsaft keletkezett, addig hemperegtünk a fűben, míg ki nem fulladtam, csak azután kellett gondolkozni, most aztán hogyan tovább, hogy is kéne vízszintesből valahogy függőlegesbe kerülni. Ez nem volt túl könnyű, mert ebbéli próbálkozásomat erősen ellenezte Bluncika, és váltig csak ugrált rám, és viháncolt, és lökdösött, úgy meg állati nehéz egy nagy kerek “tárgynak” stabil helyzetbe kerülnie. Végülis sikerült.

Hát azt meg már nem is kéne elmondani, hogy ezt a dolgot félórán belül ismételtem, csak akkor nem oldalt estem ki a barázdából, hanem hanyatt, völgynek lefele, de magam is csodálkoztam, hogy olyan technikával gurultam hátrafele, hogy sportolókat lehetne tanítani arra a szakszerű módszerre. Nem is tudtam, hogy ilyen tehetséggel rendelkezem. Láttam Bluncika szemében a büszkeséget!

Hiába, no! A tavasz! Vénasszonyból is kapálógép-rodeós tinivé változtatott! Várom az idei kikeletet, miféle csodák történnek a hormonok újrainduló burjánzása folytán.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Question   Razz  Sad   Evil  Exclaim  Smile  Redface  Biggrin  Surprised  Eek   Confused   Cool  LOL   Mad   Twisted  Rolleyes   Wink  Idea  Arrow  Neutral  Cry   Mr. Green