Dányád

A férfiú – kinek bajsza akkora vala majd mind maga, mégsem billeg morzsa rajta – ahogy előre leorganizálták , pont akkor érkezett, amikor kellett. Az önként kivezényelt sokaság kellően megsüvegelte amint fülpösei kíséretében beléptetett ezüstderes géberjén. Öltözete egyszerü fülpösdarócz vala, nélkülözvén bármiféle bántóan ököritó pitykét.

“Az Adj’ Isten Szatmárban! díjnyertes turisztikai kommunikációs eszköz és időtálló értékválasztás is egyben, amely példamutató lehet mindenkinek, aki viszonozni tudja a köszöntést.(…) Ez a köszöntés európai és magyar keresztény-nemzeti értékrend szülőföldön való vállalásának a jelszava” hangozatú  gyügye kinyilatkoztatása megríkatta a fogadj’isteneseket, tán még maga az rápolt is elérzékenyült önnön szó-trónusán.
Az önazonossága maradékát őrző európai nemzeti közösség történelmi és kulturális hagyatékában máig fellelhetőek azok a kis adomák, melyek azokról – a magyar keresztény-nemzeti értékrend, blúz és kiskocsmák iránt érdeklődő vállalkozó szellemű európaiakról keringenek, akik Kocsord-ig jutván a saját nyelvükön érdeklődtek Cégénydányád holléte felől.
You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4