Pisa projekt

Két alkoholista találkozik. Azt mondja az egyik a havernak: de szarul nézel ki…iszol te eleget?Végeztem némi tudományos munkát, kiderítendő mi az igazság a Nemzeti Vedelésügyi Lobbi ajánlásaiból. Retorzióktól tartva az eredményeket álnév alatt teszem közé.

***

SzTA* – Kutatási jelentés. Készítette Lay Chee pofasseur.

Közreműködött B.La szakasszisztens. Megfigyelő: Vizi Szonya, tudott lányos akadékiai eladó.

Előzmények

“Igyunk sok folyadékot meleg teát vagy vizet, 1-1,5 l-nek el kell fogynia délig! Ugyan ennyi a délutáni adag is. A jó víz az, amelyiket nem kell átalakítani, melegíteni a szervezetnek, ilyen a forrásvíz, Pi-víz, Tündérvíz. Én a forrásvizet még egy kicsit “megerősítem”: 1 l vízhez 9 csepp lourdes-i vizet adok, majd 24 órára az ablakba állítom, hogy a yin-yang egyensúly is meglegyen.”

Bevezetés

És az Áldott vízről még szó sem esett.  Ha már a biológiánál tartunk. Régóta gyanús nekem ez a nagy ihatnék. Nem csak azért, mert a legtöbb ismerősömnél már a víz italként történő említése is allergén tüneteket produkál. Nem is azért, mert mintha az elszabadult ezo(hisz)teria egyik kedvenc témája lenne az utóbbi időkben. Nem. Csupán az egyszerű, paraszti, józan ész okán. Merthogy az is inkább pálinkával kezdi a napot, lévén az is folyadék. Az “Igyunk sok folyadékot meleg teát vagy vizet” ajánlás különösképp elborzasztó lehetőség, különösen víz estében.

Történeti áttekintés.

A vizet persze emberöltők óta prédikálják a kiválasztottak. E kontexusban azonban mennyiségi ajánlásokról nem igen hallani. Egy korabeli Vízválasztó elhíresült kisérletét, nevezetesen a víz borrá változtatását ma már bármelyik tanyasi kannásita felülmúlja.  Szentelt vízből pár csepp is elég alkalmanként. De térjünk a tudományra.

Megfontolások

Tehát, a kérdés az, kell-e napi 2.5 – 3 liter víz szervezetünknek. A válasz első ránézésre is triviális, ha kellene, akkor legalább napi nyolc pisilést spórolhatnánk. Ugyanannyi vécélehúzással kombinálva üszkve nyolcvan literrel járulhatnánk az édesvíz készlet fennmaradásához per fő, legalább is a civilizált világban. Egyébiránt a kérdésfeltevés jogosságát azon józan urológusi székfoglaló is támogatni látszik, mely a feltett kérdésre “Layoskám..! nem vagy te víztorony..!” tartalmú tudományos értekezés formájában került publikálásra.

A kérdés ilyetén felvázolása óhatatlanul bizonyítékért kiállt. Mi sem egyszerűbb ennél. Egyszerűen megmérjük a napi folyadékbevitelt – kontra pisilés – és máris kiderül a különbségből a vak igazság.

A vizsgálat leírása

A felszerelés nem okoz gondot. Vízcsap, WC, pohár, kalibrált mérőpohár. Iszunk – megmérjük – pisilünk – azt is. Az adatokat feljegyezzük, táblázatba foglaljuk, kiértékeljük. Ahogy kell.

Az első problémát a nem folyadék alapú bevételek folyadéktartalma jelenti. Ezeket egy napi ciklusban egyelőre elhanyagoljuk. Gyümölcs esetében a szakirodalom és egy konyhamérleg kisegít.

A második probléma technikai jellegű. Hímnemű alany esetében a vizelet felfogása egyszerű. Azonban a székletürítés közbeni egyidejű csurgások felfogása már körülményesebb. Először a közvetlen kivezetés, mint olyan, merült fel egy megfelelő méretű, hajlékony cső segítségével. Némi kísérletezés után azonban kiderült, valami olyasmi kellene, mint a felcsatolható dildo…(ja, amivel a leszbik szeretik egymást…) kagylón kívülre menzúrába vezetve…végül azonban megtette egy kisebb méretű főzőpohár, némi helyezkedéssel egybekötve.

Eredmények

A vizsgálat első fázisában egy átlagos, semmittevéssel töltött munkanapot vizsgáltam. Szokásos hétköznapi étkezés mellett, kevés gyümölccsel kiegészítve, annyit ittam, amennyit máskor. A tizenkét órás ciklus végére meglepő eredmény született. A megelőző napok hasonló folyadékfogyasztási szokásait tükröző mérés, vészes folyadékhiány helyett közel egy deciliter felesleget ( többlet ürítést) eredményezett. És ez olyan qva messze van a testvérek között is ajánlatos 2500 ml alsó beviteli határtól, hogy nem is publikálnánk, ahogyan ezt a többi, elméletünket alá nem támasztó, adattal is tenni szokás. A mérsékelt folyadékbevitel hatására a szervezet nyilván a tartalékhoz nyúlt, negyvenezer éves genetikai emlékeire támaszkodva.

A második lépésben az un. víztorony effektus vizsgálatára került sor. A 12 órás ciklus során közel egyenletes bevitelre törekedtünk. Amint az adatokból kiszámítható, az erőltetett menet végén sikerült szervezetünknek közel 3 dl folyadékot megtartania. Rosszabb napokra. A grafikon jól mutatja azt a tendenciát, amely a közel egyenletesen bevitt, ám felesleges folyadékmennyiséget kezdetben emelkedő, majd a vége felé csökkenő ütemben, (amúgy “gyomormosás” jelleggel) még a beviteli cikluson belül szervezetünk ki is üríti, ha már tespedünk mozgásilag, legalább a szívünk kavarjon. Az utolsó oszlop már a másnap reggeli gyűjtemény. A kísérlet ismétlése hasonló eredménnyel járt.

Az első lépésben “kétségesnek” ítélt mérést megismételve hihetőbb eredményt produkáltunk. Amint az ábrán jól látható, a nemivási állapot, lefolyásában nagyjából ugyanolyan tendenciájú. A ciklus végén közel 1 dl-t tartott meg a szervezet. Ez a mennyiség, figyelembe véve az előző ciklus 3 decijét két deci napi átlagot feltételez, már amennyiben ez négy mérés alapján kijelenthető. De azt kijelenthetjük, hogy végtelen számú mérés esetén is – statisztikát alkalmazva – bármikor előállíthatjuk a nekünk tetsző eredményt.

 

Összefoglalás – (elhamarkodott)következtetések

Elfogadva szervezetünk negyvenezer éves evolúciós “tapasztalatait” le kellene mondanunk arról, hogy mi mondjuk meg, mi a jó neki. Különösen, “népszerű irodalom” formájában korra, nemre, fizikai állapotra, környezetre, kultúrára tekintet nélkül, általánosítva az “1-1,5 l-nek el kell fogynia délig! Ugyan ennyi a délutáni adag is.” ajánlást.
“A szervezet hormonok segítségével szabályozza azt, hogy mennyi folyadék távozzon vizelet formájában, és mennyi szívódjon vissza, visszakerülve a vérbe, és besűrítve a vizeletet. Ezek a hormonok közvetlenül a veseműködésre hatnak, és a mindenkori vízigényt, valamint az aktuális folyadékháztartást veszik figyelembe.”
***
“Barbara Rolls a Pennsylvania Állami Egyetem táplálkozás kutatója közel 30 évvel ezelőtt bebizonyította, jóval azelőtt megszomjazunk, hogy jelentős test folyadékot vesztenénk. Már a vér koncentrációjának mindössze 2 százalékos emelkedése ivásra észtet minket, miközben a test hivatalosan csak 5 százalék fölötti emelkedés esetén tekinthető dehidráltnak. Tehát nyugodjunk meg, és bízzunk a szervezetünkben. Ne hajszoljunk bele magunkat a literszámra való vízivásba, ha az nem esik jól – ennek ugyanis veszélyei is lehetnek – és nyugodtan igyuk az ízlésünknek legmegfelelőbb italt, ha megszomjazunk.”
***

Meglehet, hogy van jó víz és rossz víz. Méréseinket “rossz vízzel” végeztük, ez oka lehet annak, hogy a bevitt vízmennyiség cikluson belül, köszönhetően a hormonoknak, egyszerűen átfolyt. Ezen jelenség felfogható szervezetünk ítélőképességének bizonyítékaként is, francot fog vesződni az átalakítással, jobb ha mielőbb megszabadul tőle. A teljesség kedvéért elvégeztük a műveleteket  professzionális szűrt víz alkalmazásával is. Azonos eredménnyel.

***

Természetesen nem célunk a mindenkori iszomán célközönségek elrettentése sem. Igyanak, amennyi beléjük fér. Végül is, a pisálás is lehet életforma.

Záradék

Dolgozatunk ellen tiltakozását jelentette be:

Kristályvíz Világszövetség, a KukaKola Egyesület, az ExxonMakó Vízmező Konzorcium, a Vízöntő Ezoterikus-Sámánisztikus Kompánia, valamint a Kaotikus Ökumenikus Kar és a Tévhit Gyülekezet (a szentelt víz profanizálása miatt.)

Támogatásáról biztosított:

Határtalan Kocsmárosok Kht. azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakban kizárólag a víz kifejezést alkalmazzuk folyadék helyett. Továbbá mellénk állt volna  Ronald J. Maughan professzorral, az Európai Hidratációs Intézet vezető szakértője is, de nem fértünk el ketten a klozetban.

Simán lehülyézett:

Miskolci  Magányegyetem Tanári Kara és teljes végzős évfolyama, Dobogókő és Vidéke Szívcsakra Gizdasági Társulás, Közösségi Portálok Egyesült Szeretet Gyülekezete (a szív szerepének egyoldalú beállítása miatt.)

Elzárással fenyegetett (Kárpátkenyéren és Áldott vízen) az Elzár (Négylevelű) Lóherengia Zarándokszervező Egyesület radikális szentjobb szárnya.

(*) Szátyár Tudományos Akadémia

***

Tényleg napi nyolc pohár vízre van szükségünk?

A tudomány története során először merül fel a kérdés, hogy vajon valóban napi nyolc pohár vízre (kb. 2-2,5 liter) van-e szükségünk. A Monash University tanulmánya azt a kérdést is felteszi, hogy vajon lehetséges-e a túlivás: vagyis az, hogy egyszerűen túl sok folyadékot veszünk magunkhoz.

A kutatás szerint amikor túl sok vizet fogyasztunk, a szervezet nem dolgozza azt fel teljes egészében, és a folyadék így a testünkben felhalmozásra kerül. „Nem biztos tehát, hogy akkor is innunk kell, amikor erre semmilyen ingerenciát nem érzünk. Elképzelhető, hogy a szervezetünk egyszerűen jobban tudja, hogy mennyi folyadékra van szüksége, és túl sok víz esetén a nyelés is nehezebbé válik” – mondja a kutatást vezető Michael Farrell. ( Vital

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4