Tükör által szőrösen

Ritkán nézek tükörbe. Mármint szántszándékkal. Rendszerint Béla néz vissza belőle, év hó és napszaknak megfelelően borostás állapotban, eltart egy darabig, míg tudomásul veszem, ez van.

Csütörtöktájban érkezik el az állapot, hogy nekifogok felfedezni magamban az  istennőt. Ez egyre aktuálisabb, így a harmadik harmadban, amikor már a döntetlenben sem lehet kiegyezni. Vesztettünk, legfeljebb szépíthetünk.

Előző életünk előkeresése, nem nagy ügy, közepes tehetségű tenyér vagy tarokkjósok seperc elővarázsolják nekük, nincs szükségünk olyan magasabb intelligenciák segítségére mint Kutyuli emelkedett mester vagy effélék.

Nem mindegy ugyanis, hogyan keveredünk elő valamely krono-szinklasztikus infudibulumból, ha eljön az ideje. Ha megvizsgálom előző életeimet, sietnem nem kell, legutóbb valamivel a honi lóaffér után reinkarmolódtam elő, az esetről mit sem tudva, valahol Mexikóban. Vagy Dél Afrikában. Mint nő.

Namost, a pálmalevelemben állítólag kép is van rólam.

   

Lehetne rosszabb is. Egyes javakorabeli asztroforrások szerint herceg, vagy hecegnő lehettem. Ebbéli nőségemben “könyörtelen személy, nagyon megfontolt, hatalmas önuralom és akaraterő. Tiszteltek, de nem mindig szerettek. Állandóan a középpontban álltam, különleges személyiségként erős befolyással rendelkeztem. Sokaknak volt fontos a véleményem, hatalmammal számos embernek tudtam (volna)l segítséget nyújtani…”

Ha nem lettem volna “felelőtlen és nemtörődöm, nehezen tudtam felvállalni a felelősséget, valamint  egy helyben megmaradni.” Így kerülhettem egyidejüleg Mexikóba.  Szerencsejátékok, ivás és a kábítószer-élvezet. Emberi kapcsolataimban rosszul éreztem magam, kevés türelmet és megértést tanúsítottam mások iránt. Ha szóvá tették, csak nyújtogattam a nyakamat. Ráadásul a törvényeket sem vettem túl komolyan, nem hittem az emberek által hozott szabályokban és nyilván át is hágtam őket. Hehe. Egyvégtében két hágta. Mégis, mit vártatok egy driádtól.

A driád úgy jön ide, hogy Béla is kedvet kapott előzőélni. Kitöltött egy tesztet. (Nagy dolog, mindenkinek van szaját teszte, legfeljebb ninc elég foga, hogy az akcentuszát is kitöltse..) Aki nem tudná, a driád, noha fák között él, nim fa.

Neki az áll a pálmalevelében, hogy “az önállóság soha nem volt erős oldala. Meg akarta változtatni a világot, a szabadság és testvériség élharcosa volt. Mint kutató vagy feltaláló a kora előtt járt, de – sajnos – csak elméleti síkon. Előző életének legnagyobb problémája, hogy nem tudta összeegyeztetni az elméletet a gyakorlattal.”

Lúzer. Aki a Cora előtt jár és nem tudja összegyeztetni az elméletet a gyakorlattal, annak annyi, legfeljebb kuncsoroghat, hadd tolja vissza a bevásárló kocsit egy százasért. Marattá volna a zerdőbe, mondtam neki, ellettél volna a szatírokkal…

-A szatírokkal, mi? Szőrösek, mint te, hétmásnaposan. Jut eszembe, tudtad, hogy szlávoknál Ljeschi volt a nevük, Lajcsi…?

-Ne Lajcsizz engem. Azok pánok voltak. Félistenek. A múlt században volt még egy csomó belőlük. Is pán. A félistenből az is + a pán. (Eccerű lingmisztika…Mexikóba a lingvisztádorok hurcolták be…idehaza link visztudorok művelik..) A zispán intézte, ki a jó szatír, meg a rossz szatír. És jól megbotozták aki rosszat ír’.

Na, elég ebből. Leinkarmolászom a képem Wilkin és fiával. (Ja, Willkin&son) Nem tudom, lesz-e tükör ezer év múlva. Megnézném, miként bukkanok elő a krono-szinklasztikus infundibulumból. Bár ha jó dátumot ütök be a tesztelőbe…?!

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4