Charta

Néha erőt veszek magamon és a ki egyen súlyzót tájékoztatás jegyében elolvasok pár ellenséges sajtot is. Ja, amit már kiénekeltek. Ilyen például a heti válasz, bár a franc se kérdezte.

“Példátlan támadás Orbán ellen: Kitakarták az arcát a képen.”

Mutatom, mert……na így, a lényeget. Mármost nem igazán tudom, milyen volt eredetileg. Lehet, hogy egész feje helyett egy sötét négyszög volt, de kitakarták, csak a szemit nem, nem mertek szembenézni vele.

A másik verzió, (hogy a szemét takarták) sokkal kedvezőbb, nem is tudom, mit kellett ezen kiakadni, hisz igy csücsöri, csókos szája teljes szépségében kiemelődik. Azt gondolná az ember, hogy magukra valamit adó példátlan támadók leginkább bevarrt szájjal kellene ábrázolják, ha csak nézne, az embernek máris jobb kedve kerekednék. Bár akkor még mindig ott van a zembere, aki árt a szíjjnak.

Minap olvastam valahol, mily nagy becsben tartják az angolok relikviájukat a Nagy Szabadságlevelet. Magna Charta. 800 éves. Előbb utóbb nekünk is lesz ilyen relikviánk, bár egyenlőre a Kita Charta kefelevonatánál tartunk. Akár párhuzamokat is vizionálhatunk mindjárt, ha belegondolunk, vagy csak anélkül.

Földnélküli Jánosra gondolok bele. Üres kincstárat örökölt, elvesztette birtokait, hadban állt a franciákkal, országában polgárháború dúlt. “Nagy hiba volt őt királlyá megtenni”mondja John Hudson, a St. Andrews Egyetem Mediavisztikai Intézetének oktatója. Mégis aláírta a Szabadságlevelet. Azután rövidesen meg is szegte, csak úgy kétharmadatlan, végül is én vagyok a király , a qrva életbe!…de szó elszállt, írás megmaradt, lehetett rá jogrendszert építeni.

A Kita Kartások is permanens harcban állnak. Üres kincstárt örököltek (jó, nem örökölték, övék lett továbbürítésre, demokratice..) nyócéve nem szereztek (elég) birtokot, hadban állnak Európával, és az “országban oligarchák dúlnak” – macerálják őket a földnélküliek. Mármost, ilyen állapotban, én se akarnék király lenni. Apró khán, az igen, amíg még lehet, a/olig archaikusan.

És sorban állnak a hitelezők. Akik eszmeileg, anyagilag finanszírozták a nyócévet. Az ellenségben töltött nyócévre gondolok, az elbukott választási kampányokba fektetett pénzekre, a totális ellenállás finanszírozására itthon és határon túl, körökre, alvó sejtekre, média heccre, szervezett tüntetésre és még ki tudja mi mindenre fordított befektetésekre. Az eszelősök legalább nem viszik a pénzt. Megkapják szakrális, populáris koncaikat, “bepikkelyezve.”

A Kita Charta készítésnél “egyre kell figyelnünk, hogy azt ne a külföld mintáiból…tanuljuk el, hanem tulajdon belviszonyainkból. Annak a mi vérünkből valónak kell lenni, nem idegen statusok tükörképének. Minden nemzetnek meg vannak ősi sajátságai (saját sagái – vetek közbe..) … ezekből növi ki magát, s ha kell változnia, változik a nép szükségleteihez képest…Vannak a mi népünknek saját fájdalmai, miket orvosolni kell, vannak erényei, mikben bízni lehet, vannak saját hibái, miket fel kell fedezni…A legnagyobb tett legyen az tőlünk, hogy egyetértsünk, hogy pártokra ne szakadjunk. Temessünk el minden pártérdeket, nézetkülönbséget, szenvedélyeskedést, s akkor eltemettük a magyar nemzet legnagyobb ellenségeit.” (*)

– Jól mondom, Nyalóka? – na, puc\’sold le a szememről ezt a feket csíkot! …hadd lássák, szemem se rebben.

(*) Jókai M.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4