Szabadesés

Jól seggre estünk, Béla.(* Hol van ilyenkor Kamael?! Az lenne a dolga, hogy vigyázzon ránk, ha már hozzánk rendelték…és az ember meg dolgozik létra da vecsera..

 -Nem etetted, itattad, nem meditáltál…

-Miért mondod? Éppen a tetőt alkottam és meditáltam, hogyan vágom le a fölösleges…

-Na, jóvan. Már értem miért pöccintette ki a létrát alólad a démonod.

-Meg te alólad…így jártunk. Menjünk fürödni.

-Fürödni? A héten már fürödtünk…nem vagyunk koszosak..!

-Civilizált ember nem csak azért fürdik mert koszos, hanem mert…???

-Nem kéne ezen vitázzunk. Megyünk fürödni. Épp eszembe jutott az archimedesi versike: “minden vízbe mártott test…

-Ami most úgy szól, hogy minden földre zuhant test, mozgásából annyit veszt, mint amennyi a testsúlya, kilenc,nyolccal szorozva…vagyis…

-Vagyis nézzük a realitásokat. Az emeletre felmenni nem tudunk, lent meg csak kád van. Nem tudunk belemászni, vagy ha igen, akkor ki…

-Hát, mi Béla, megoldottunk már…

-Szóljunk Rozinak, hoz egy szivacsot…

-Nem. Ha egyszer egyikünk elmegy, egyedül kell fürödjünk…tervezzünk! Mi az amit tudunk? Tudunk járni, hajolni, ülni…

-Egyszerűbb, ha azt nézzük, mit nem tudunk. Kádban fürödni.

-Kishitű vagy, Béla. Na, gyere szépen, nézzünk, mink van. Van itt egy stoki. Arra leülünk. A rossz lábunkat átemeljük a kád peremén, a másikat meg utána…

-Hehe…azután mentőt hívunk…vagy valaki… A másikat csak úgy tudjuk beemelni, ha erre nehezedünk, az pedig hirtelen halál…és azután, ha benn vagyunk, fel sem bírunk állni…

-Várjá’…van itt egy sámli. Ezt betesszük a kádba.

-Nem oda, a másik oldalra, mert a jobb lábunkkal fogunk kezdeni. Leülünk a stokira. A járóbot segítségével átlépünk a peremen. Azután leülünk a peremre és a rosszat átemeljük. A bot segítségével felállunk immár a kádban, és ha még életben vagyunk, leülünk a sámlira. Innentől gyerekjáték. Azután ugyanígy visszafelé…

-E’felejtkeztél a zokniról…Azt hogy vesszük le?

-Talán leázik…ugyan már!…egy ilyen projektnél van természetes elhullás…

-Azon már túl vagyunk…na, jó. Több is veszett a Csele pataknál…

(…)

-Na, ugye?!

-Végül is ezt megúsztuk…add ide a dezodort.

-Pfűűű…ez meg mi a franc??!! …poroltó??

-Hülye vagy?…A gyerek hozta, száraz tiszta érzés…ha már kapsz levegőt…

-Pihenjünk. Tudod mit? Jobban szeretem a nyugton törvényeket. Minden test megtartja nyugalmi állapotát, míg valamely erő fürdésre nem kényszeríti. Ha már a hatás ellenhatáson túl vagyunk…

(*Vadonatúj olvasók kedvéért: Béla a monogramom. B.L. A B az Bé, az L meg la, hogy könnyebb legyen kimondani és ne keverjék össze a Bajnokok Ligájával. Béla afféle alter ego. Vagy inkább ante. Igaz, ő is ezt állítja rólam.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4