Képz(el)ődünk

A gazdasági miniszter (indián neve Kuszaszem) talált háromszáz milliárdot. Ezek az indiánok ilyenek. Mi keresünk, ők meg találnak.

Álmatlanul forgolódott, mire is fordíthatná. Amikor épp fordult egyet, a fejéhez kapott, baszus! rajtam van a szemüveg!, erre rögtön el is szenderedett.

Kérdi reggel Nyalókát. Neki is van, persze, nem olyan nyalka mint a Főnöké, de ez is funkcionális. Szóval, jön be a Nyalóka, mindjárt neki is szegezi a kérdést, mire kéne leginkább 300 milliárd.

Szakemberre, Nagy Főnök, szakemberre – így a Nyalóka – mert osztálymásodik volt a nyalókaképzőben, bármilyen testhelyzetben vágott a nyelve.

Ez az! Nyalóka, ez majd lendületbe hozza a Gazdaságot. Fene a lusta dögbe, amióta Mosolyatlan (ez is indián név, amúgy Mihály..) elétalálta a páncélszekrényből, itt heverészik egyik kanapéról a másikra. Szólj az irodistáknak, itt a 300, jövő héten szakembereket akarok látni!

Na, ki is akadt ezen az egyik Főközgazda, másra kellene a talált pénz, öntözésre például, vagy más a Gazdaságot élénkítő dologra, a szakember képzés persze fontos, de sokáig tart, és így tovább.

Nem tudnak ezek semmit. A szakember képzés, ugyanis, régóta be van építve a gazdaság különféle szereplőinek mindennapjaiba.

***

Vegyük, mondjuk Tótgyula bá dogos ésvíz vezeték szerelőt. Megképezték még az átkosban, né, Gyula, ez itt a vascső, menetet vágsz rá, megkócolod, faggyúzod, összecsavarod. Vagy né, Gyula, itt a szifon, azt ide csavarod, emezt meg ide, amit sehova nem lehet, bedugod a falba. És így ment évtizedeken át.

De valaki(k)nek nem teccett a rencer. Egyesek szerint a zsidóknak, mások szerint a szélsőjobbosoknak, holott a kettő néha ugyanaz, előbb utóbb elzsidul mindenki. És ezek reánk szabadították a rothadó kapitalizmus minden szemetét.

Hogy a szifonnál maradjak, jön a Magyargyula (muszáj volt neki magyarosítani…) né, Gyula, itt a szifon, csak kicseréled oszt jónapot. Gyula, ahogy tanulta, ezt ide csavarta, emezt meg oda…bazmeg, maradt három.

 -Egyet bedugsz a falba, szakemberképzem az iparost.

-Bedugnám, de nem ér odáig…

-Megtódjuk, biztatom vidékiesen (lássa, egy nép vagyunk..) van egy darab csöved?

-Nincs. Azt mondtad, szifon, csak ki kell cserélni…

-Várjá! Ez itt úgy is hosszú, levágjuk méretre, a maradékból meg tódunk.

Így is teszünk, levágjuk, de ekkor kicsengetnek.

A szünet után következő órán Gyulát a műanyagcsövek természetrajzával képezzük tovább. Ezidáig, ahogyan Gyula is tanulta, a csövet meg kellett melegíteni, ekkor meglágyult és a másik csövet belédugva úgynevezett tokot képeztünk. Most is így fogunk a toldáshoz. Mármint a Gyula. Mert én csak vigyorgok, most fog Gyula megismerkedni a hőre gyűrődő müanyag csővel. Amit a vegyipar kimondottan továbbképzési céllal alakított ki.

Gyűrődik, mi? – kérdem a Gyulát, majd gyorsan közlöm vele, hogy a nyelv és illemtan óra nincs az alaptantervben, de azért…

Gyula morog valamit arról, miért is nem villanyszerelőnek ment, azoknak csinálnak olyan műanyag csövet aminek a vége eleve tokos, csak összedugják. De akkor se járt volna jobban, továbbképzésileg, mert hol vagyunk már a csokis toldásoktól vezetékvég cinezéstől meg ilyenek.

Na, végül Gyula szerzett a szomszédból valami avétas csövet, puhult, tokult, megtódottuk, még mindig maradt két vég.

Szünet után rajzóra. Mármint elékerítjük a szifon összeállítási rajzát. Ahonnan is kiderül az egyik végbe a túlfolyót, a másikba a mosogatógépet kell kötni. És tényleg, értelmet nyer az eddig n+1ik alkatrésznek látszó gégecsövecske. Egyik vége a túlfolyóhoz, a másik végét a szifonba dugjuk, Könnyedén bemegy, Nagyon könnyedén. Mondhatni, beesik. Ha meg be, akkor ki is fog, mert a szorító hollandi egy másik méretű gégecsőhöz lett elgondolva. De a kereskedelem szakemberképzési feladatának teljesítése okán kisebbet csomagolt.

-Na, Gyula! – dolgozatírás! Itt egy doboz, tele mindenféle műanyag kacattal.Mire visszajövök…

-Te hová mész?

-A szifonáruházba. Veszek másik egységcsomagot.

Mondom az el(ő)adónak, de nem adja elő, csak ingatja a fejét. -Sajnálom, uram. A Nemzeti Szifongazdálkodási és Nemzeti Utóképzési Minisztérium 39385/2002 rendelete alapján ehhez a mosogatóhoz ez az egységcsomag jár.

Az más. Akkor nyugodok békével, nem akarok én keresztbe tenni a hofmanrózsás forradalomnak, még bezsidulok ellenforradalmilag.

Hazaérve a Gyula épp indulóban.

-Hová, hová Gyula?…és a dolgozat?

-Kész.

-Mit csináltál?

-Kiugrottam a sarki kimérésbe és ott a Szivacs..

-Gyula!…

-Emezt megcseréltem a gégecsővel, amazt a túlfolyóval …

-A fölösleggel mit csináltál, az érdekel.

-Panangin, főnök, panangin…

-Nem vagyok én szívbajos, Gyula, ..

-Én szoktam, időnként. Jó hogy volt nálam…

-Ja. És pálinkával veszed be…A szifonról mesélj!

-Hát azt teszem, …jó hogy volt nálam egy doboz. Kivettem a kupakját levágtam kicsit, alátettem a tömítésnek és rászorítottam a hollandit.

Azt mondja egy közmondás: a pénz híre csaknem annyit ér, mint maga a pénz. Ha így megy tovább, Gyula hamarost informatikus lesz, én meg küzdhetek a szifonnal. Még háromszáz, és holdraszállunk..

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4