Reinkarnáció

Széles Gábor: Orbán Kossuth reinkarnációja 

Noha Kossuth : “Mint szimbólum megfogyott, mert egy korszak sem képes a következőnek maradéktalanul megfelelni.”

Ma már a tízéves távolság a generációk közt szakadást jelent. Ma már nemcsak a hatvanévesek nem értik meg a harmincéveseket, hogy a huszasokról ne beszéljünk, de még a negyvenévesek sem. A negyvenéves nemzedék reakciós és elmaradott gondolkozású a harmincévesek szemében. S ennek oka az, hogy rohamosan fejlődik az élet megértésénél a szociális gondolat. (…) De azért ma is jelent: egy ragyogó fénykéve: a nacionalizmus mint ideál. Kossuth géniuszának hatása napjainkig elért: a kossuthi nacionalizmus várbástya maradt mindaddig, amíg a nacionalizmus a legfőbb csoportszempont és csoportérdek az emberiség számára.” (Móricz Zs.)

Azonkívül, na ja. Védegylet és dacszövetség. És nyilván újabb Széchenyi terv. Széchenyi ellenére.

A Védegylet megalapítása után Kossuth létrehozta a Gyáralapító Társaságot,”
amelynek elnökéül Széchenyi Istvánt kérte fel. Azt remélte ezzel elérni, hogy személye mögött az ország lassú kapitalizálódását óhajtó főúri nagybirtokos osztály is felsorakozik. Széchenyi hamar lemondott megbízatásáról, mert felismerte, hogy a Védegylet szellemi irányítása alatt működtetett Gyáralapító Társaság is a Béccsel való szakítási szándék egyik eszköze lehet. Ekkor éles támadást indított Kossuth és a Védegylet ellen.”

Széles magát Hunyadi Jánoshoz, vagy Görgey Artúrhoz hasonlította
“Caesar is, Napóleon is, Blücher is könyörtelenek voltak. Mégis, személyüket bálványozó rajongás övezte. Görgey még erényeiben is inkább taszított, mint vonzott s ezt oly időben, mikor inkább vonzó, mint taszító egyéniségre volt szükség.”

S, amikor a szónokolásnak már nincsen többé talaja és értelme a Szónok átadá a hatalmat és balra el. A taszító meg tette, amit tennie kellett.

“Ázt ákártám, hogy áz oroszoknák tisztán nyújtsuk át á fegyvert. Végig lovágoltam á-á tábort, mágám ádtám ki á páráncsot: Fiúk! pucolni á fegyvert…\”(…) “Mindenütt összegyülekeztek á fiúk. Pucolták á-á fegyvert. Nem dalolták. Tudtá-á mind, miről ván szó.(…) Mert ákire én ránézek, ábbán megfágy á vér.”

…Világos ?! – mondá Árthur áligmagyarosan…

Há meg még rá is dőnék…!?

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4