Hortobárgyúság

“A magyar filmes szakma lassan úgy jár mint a foci – elfogy körülötte a levegő.”

Ahá!…ezér lihegnek a mieink, nem az edzéshiánytól…

Namármost a filmest is eme légszomj gyötörheti amikor kimegy a pusztába, szót kiáltani. Képileg. Ám aligha menne be pusztán pusztát látni (és meghálni) a néző a langymeleg pattogatottkukoricásba, ha nem a déli báb kedvéért, katarzisra vágyva, ha ki nem szivárogna morális létünk déli báb szent háromsága. A Vitéz(y), a Pap, és az Elvtárs.

“Ötven évig Magyarországon meghamisították a múltat.” Ma már a múlt csak annyiban hasonlít önmagára, hogy már elmúlt. Hortobágynak nevezték Hortobágyot, nem (mint költőink) Pusztának avagy Rónának, pedig Hortobágy több még ennél is. “Hortobágy az Isten asztala. Különleges erőt érzünk ott mindannyian”.

Gondoltunk persze az akciófilmek kedvelőire is. “A film egyik történetében az elvtársak megtiltják a papnak, hogy temetésen imádkozzon. Büntetése nem marad el: villámcsap(*) a templomba és porrá ég.”(**)

“Muszáj értenünk az égi jeleket, különben el vagyunk veszve.”

Barátaim! Kezdek én is levegő után kapkodni.

*) villámcsap: – keményfából vagy acélból készült gyorskötő elem
**) a porráégő villámról elsőként ‘Metheus a “Pro pán égéselmélet” szerzője számolt be. (!)

(Idézetek: HelyiTéma 2008.márc.5.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük