Blunci

Szóval, akkor első napunk Bluncival.

Hajlandók vagyunk autóban utazni anélkül, hogy összehánynánk, stb. azt. Ahogy betettek, úgy kivettek. Kicsit féltünk, de úrrá lettünk rajta.

Udvarra letéve, úgy maradtunk, ott is jobb félni, mint megijedni. Talán közben kicsit pisiltünk is, de csak módjával. Elég magas az a két emelet, és a gazdi minden lépésnél kapaszkodott. Elég rozzant az öreglány, de valahogy csak fölcipelt.

Enci hozott nekem egy ágyat, oké véncsaj, bírlak! Csak ne szorongass, mert most még eltűröm, de nem lesz mindig így!  A kaja jó. Értésére adtam, hogy nem tányérozok, adja szépen a kezéből. Almáspite kifejezetten kedvemre való, bár a lelencben nem sűrűn adtak olyat. (Legföljebb, ha Esőember kiejtette a szájából.) Víz is oké, kissé tán klórosabb, mint a váci, de majd megszokom.

A kosárból már kiteszem a szélére a pofácskámat, és egyszer a combomat is kitettem, amitől a gazdi majd behalt a gyönyörűségtől, hogy már pöffeszkedni is bírok. Pszt! Figyi! megmondom nektek, még marha sok mindent tudok, csak nem akartam első nap leadni az egész repertoárt.

Tudomásom van róla, hogy a gazdi is azért nem fürdetett meg ma, és nem vakuzott a szemembe, mert ő is szép lassan jön elő a farbával. Neki is van ám a tarsolyában!

Most amúgy alszom a kosaramban, kéznyújtásnyira a gazditól, mert ezt úgy csinálta, ha fölébredek, rögtön megsimiz, és nagyon nyalizik ám. Mindenféle gyönyörűnek, meg okosnak, meg tüneménynek meg putyikának, meg nem is tudom megjegyezni, még minek hív. Néha Bluncikának is. Szerintem elég rendes ez az öreglány.

Egy biztos! A betonos, kúúvahideg kennelnél itt sokkal-sokkal melegebb van, csak a mai napon többet simiztek és ajnároztak, mint eddig életemben, és marha jók ezek a párnák a kosárkámban. Holnap elvisz a gazdi orvoshoz, mert néha köhögök. Biztos azon a jéghideg betonon megfáztam, mióta a kistesómat elvitték, és egyedül kellett aludnom, nem melegített senki. A napokban nagyon hideg volt ám éjjel.

A gazdi délután horkolt kicsit, mikor a franciaágyon feküdt, én meg a kosárkámban mellette, de el is kezdtem fészkelődni, akkor abbahagyta azt a gőzgép-muzsikálást.

Sze​rintem elég jó itt, majd még meglátom, mi lesz, de a menhelyre semmiképpen nem akarok visszamenni. Ezt ő is mondta, hogy oda soha többé nem visz vissza. Bízom benne. Csak azt nem tudom most még, hogy miért folyik olyan víz neki itt a szemétől lefele. Egy csepp rám gurult. De nem volt rossz.

Majd még írok nektek! Blunci, a Gizanyanya új kiskutyája

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük