Category Archives: 2018 éviek

Akit a Tömjén füstje megcsapott

Vadászati nagy6alom lehetünk ismét, mondotta EZ. Azon túl, hogy…

Kivezető

“Ily gyorsan betelik nyaram..” – hagytam abba az Amikor firkát.

Megkésett sirató

“Elment a sírba, itthagyott…”

Szemfényvesztés

Nem is annyira illúzionistákról lenne szó, hanem  hétköznapi, szinte észre sem vett, természetesnek tartott dolgokról. Mármint, hogy nemcsak nézünk ki a fejünkből, hanem látunk is. 

Amikor

Úgy bőfélévvel ezelőtt még tíz évvel fiatalabbnak láccottam a koromnál, ami nem csoda, mert a korom afféle égéstermék.

Terime

Amint a meglékelt ámbra mutati, teriméje akárkinek lehet, korra, nemre, és etnikumra tekintet nélkül. Amolyan nemgoauld féle, addig nem tudod, hogy, szóval végső soron semmit nem tudsz, eccer csak van.
Azután ráfogod, hogy a gyomrod azért fáj, mert elcsaptad az aluljárós cigányok  kutyálta undorító pizzával. Napok múlva azután csak elmensz az orvoshoz, miután veszélyben látszik lenni a évvégi vacsora.

Rovar

“Rovart egyáltalán nem eszik a magyar ember. De hogyha ezt az értékrendet, ami a keresztény Európa értékrendje, föllazítják, elavult, üldözendő, van helyette más: ilyen másság, olyan másság.

De más kultúrákban ez teljesen máshogy van. És ez a kultúrkör szabályozza azt is, hogy mit eszünk meg.” – mondotta minap a legfőbb földművelő. Arra célzott, hogy megint jönnek, nem maradnak, de ha muszáj nekik, bogarakat akarnak enni. És még elképzelni is rémületes, amint elvadult egész-ázsiai hordák járják a magyar földet és gyűjtik a harlekin katicát, meg a kanyargós levéldarazsat, de szerintem nem ússza meg a burgonyabogár, de a csíkos pajzsospoloska sem, pedig olyan árpádsávos. Még teriméjük is lehet, honnan tudhatnánk?!

Ringasd el magad

“Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy, Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad,…”